Nap: 2010.06.10.

Vers

Ébreszt?

2010.06.10. Havas Éva 0

        álmok osonnak az ablak alatt,sóhajok simítják a t?zfalat,városi, szigorú, komor id?,mégis lágy képeket csal el? csattanva nyílik a reggel szeme,hajnali zörejek törnek vele,visszahúz álmom – még nem akarom –éteri tájon kószál tudatom felém nyújtózik új nap [… Tovább]

Vers

Nekem – neked

2010.06.10. Tiszai P Imre 3

*       égessen nap heve pokol tüze téged csak hosszú télben kandalló melegítsen   szélvihar tépjen orkán röpítsen téged csak a nyári esti lágy szellő hűsítsen   sodorjon tengerár tajtékzó dagály rád csak csobbanó hullámok simítsanak álomvilágot   [… Tovább]

Hírek

Apáczai Csere János

2010.06.10. H.Pulai Éva 3

ââ?¬Å¾Ã¢â?¬Â¦azok közül, aki tanulmányaikban el? tudják segíteni a magyar ifjúságot, én a legkisebb, de azok közül, akik el? akarják segíteni, a legnagyobb vagyok.ââ?¬Â     Apáczai Csere János, (Apáca, 1625. június 10. – Kolozsvár, 1659. december 31.), filozófiai és pedagógiai [… Tovább]

vegyes

Jöjj Herkules!

2010.06.10. Rossner Roberto 32

illusztráció: Gustav Schwab : Herkules 1882       Jöjj, Herkules!       Gyakran a formák ölére búvok, Ha vágyom a cseng? rímek dalát, S hallhatom: kottagyalázó húrok Ez ostoba cs?rhét mint verik át. Ha Zeitgeist kancsalít le homállyal, S az Ünnepi Könyvhét hímpora száll, Ím: a líra ma cs?cselék által Felkent pigmeusokban kulminál. Így támad a korcs, pusztít a talmi; Konkáv foncsorban tetszelg? nemzedék Verítékét a sok hülye légzi. Jöjj, Herkules, jöjj! Az istálló teli, Tárj teret dalolnom mívesség jó hitét; Igazunk az id? majd bevégzi.       1980          

vegyes

Szín-h?ltig

2010.06.10. Szendrői Csaba 0

Véreben üget ki Futunk az egymásba ér? Mindenféle házak A színüket olvasztom fél? Mosolyom didaktikus Oktatásra szánt vigyorom mára Ki lesz a metszéspont Kettévált világom halmazába   Egyedül vagyok ha Nem figyelek máris a magány Egyetlen húron Kétessé vált harmóniám [… Tovább]

Egyéb

ebédutánra

2010.06.10. Marthi Anna 7

http://www.youtube.com/watch?v=iq3dJgUyM_c     átizzó szavakban foghatom kezed napsugarak elől erdőbe szaladnál lennénk vers fákról a hang levelek madarak zajától hallod ismét a hangtalant még gomba nő átlép rajtunk a jövő mostba tereled a perceket csókom zsebóra időt ha mér egy [… Tovább]

Elbeszélés

A mi utcánk 4.

2010.06.10. Pogány Gábor 6

Tar Sándor emlékére * A mi utcánk egyenes és szögei vannak, ahogyan a vonalzó képes mozogni, vagyis, ahogyan a vonalzót képesek tervezők mozgatni. Nincsenek ívek, nincsenek hajlatok, teljesen hivatalos. A mi utcánk nem az emberekben alakult ki, hanem pecsétek közt [… Tovább]

Esszé

Árvíz idején

2010.06.10. Kühne Katalin 6

    „Ablakaidat színessel üvegeztük, falaidat fehérre festettük, bádog-tet?det pirosra festettük, szobáidba bútorokat raktunk, kandallódba friss tüzeket raktunk, … mégis összed?ltél, mégis összed?ltél!” /Dsida Jen?: Roskadozó ház/     Juliska néni derékig vízben araszolgat a kapu felé. Az udvaron, kiskertben [… Tovább]

Vers

Impresszió

2010.06.10. M. Fehérvári Judit 10

Pethes Marinak *       Gyöngyözik az Ég homloka kristálykupola ecsetvonásait a házfalakra bontja, s egy nesz csupán, míg  az utcára zuhan ezernyi fényes puzzle darabja… apszisa halvány derengés vékony alabástrom: modern Galla Placidia… Lángokat fedő rostély pirul ma [… Tovább]

Humor

2030.06.09.

2010.06.10. Sípos Julianna 2

  Péter még egy pillanatra jobbra nézett, miel?tt leszállt az irodája el?tti pihen?nél a mozgójárdáról. – Mi lesz itt? A fénytábla tegnap ezen a helyen egy konkurens fejleszt? iroda nevét írta ki. Ez csak úgy átfutott az agyán, nem merengett [… Tovább]

Vers

Tájidézés

2010.06.10. Böröczki Mihály - Mityka 6

    Guggolt a gyerekkor szivárvány-világa, én föntről néztem, hátha rázuhanok a zsugorodott tájra, de moccanatlan hallgatott, ahogy kérdőn-illetlen pillantásom állta. Tovább fürkésztem. Dimb-domb magyarázta hol is vagyok, darázs szállt vadvirágra, bokor zizzent, gyors szél futott a fákra, és évek [… Tovább]

Vers

Var(r)ázslók

2010.06.10. Kőmüves Klára 20

    Anyám velem sírt, ha sírtam, fájdalmaimban könnyel osztozott és mintha ír lett volna minden cseppje annak, összeforrni kezdtek horzsolás nyomok.   Apám velem csendesült, ha ordításba kezdtem, úgy csitított, mit visongsz te lány!? Katonadolog – kacagva mondta kétszer, [… Tovább]