Vers

Golgotán

*   terhed dombra vonszolod, ostor szaggatta élő tested, nyomodban szimatot fogva rühös kutyák fejüket leszegve laffognak, szemükben izzik a veszettség, élő húst, vagy oszló hullát akarnak üres gyomrukba, morogva marják egymást, tépnének belőled, add kenyered, s adj egy korty [… Tovább]

Vers

Villanások

      Szellemi munkás dzsídípít növel:szervezi, mi kell majd és hogy hova, kiszámolja, ím’ a kánanán jön el; el?dje tévedett, ott a nyoma: elvadult porták, falusi sebhelyek. Éjszaka: – égr?l lecsorgó ében –színültig töltve a vágyak s emberek élnek [… Tovább]

Vers

Szivárgás-vers

  El?re döntöd el, vagy közbe’, lassan, úgy – ne fájjon senkinek, hogy elszivárogsz, nem máshová, de itt már többet nem leszel, hiába vagy, hisz látnak, éreznek, hogy itt; de te – nem érzed, lehetsz bárhol is, nem itt, se [… Tovább]

Vers

Mondd meg anyám, miért?

*   Most itt vagyok: én, az önfejű, a csecsemő a vénségtől megtört, az ifjú szívű, kivel kacagtál, sírva-sírtál. Mielőtt elszálltál, szemrehányást hagytál nekem örökül, pedig a tenger kéklett, partján csigák, halak, kicsik-nagyok. Velem kavics, homok, neked sárgaföld jutott. Együtt [… Tovább]

Vers

Jó lenne belocsolni egymást

(Barátomnak) Hajtogatom a tiszta ruhát, és arra gondolok, szeretném a tiéd. Az ingeid vasalni. Pedig már utáltam a házasságban. Álmokat kerget a vasaló. Kezemben érzem: meleg sima egyéniséged. Pizsamád illata a számban. Ki kellene öblítenem magam benned. De nem tudom. [… Tovább]

Vers

Vadvirágszirom

  Már megmutathatnád magad, bolond, ki vár a semmire, s örül, ha éppen átverik, azon túl úgysincs semmije.     Már éreznem kellett volna rég, miként szeressem azt, ki fojtogat, s fájdalmaimban illett volna felsóhajtanom.     Akárhogy is, bolond, [… Tovább]

Vers

Csillaghullás

Csillaghullás Szívet kéne tán cserélni, mert a régi kopott. Boldogtalan éveihez túlságosan szokott. Könnycseppekben megfürdetem, s elbúcsúzom t?le. Boldog álmot, s reményeket nem várhatok t?le. Nincs rajta már hely a sebnek… – Nem marasztal senki. Úgy szeretnék egyszer végre hulló [… Tovább]

Vers

éberen

                                                              pátoszra hangoló szavaktól                                                             szándékkal elzárt elme                                                             figyel éberen négy égtáj felé                                                             új idők kezdetén                                                             helyet kutatna egyre                                                             hol méltányos szintre csavarható                                                             végre a lefokozott lét                                                             teljesülhet [… Tovább]

Vers

Kérdés

Johanna szemében…   Nézd anya, hogy fúj a balatoni szél! Éjjel nekem mesél az a nagy tarajos hullám, ami elvitte a mólót! Hova lépek majd ott? Mondd, elrepültek a hattyúk? Kinek adok majd kenyeret? S a tévében az a sok [… Tovább]

Vers

Menj…

Menj, ha úgy akarod, járd utad,talán  majd egyszer, egy kósza gondolat,ha  feltámad szívedben, hozzám visszahoz,de most hallgassunk, fájón bántóminden szó,  az élet fut tovább, csak lelkünk lázadó

Kisregény

Gyárfás 13.

Aranypénz *              — Beszéltem Barcsay volt hivatalszolgájával — kezdte Márton, miután este hazajött —, tudod, aki megmentette az iratokat. Azt mondja, hogy az irodám bútorait: a foteleket, íróasztalt, karosszéket, irattartót a városparancsnokságra vitték. Ha [… Tovább]

Kisregény

Törpefenyők I/ 5. – Mi a fontosabb?

Zsigmond Noémit, a kezd? matematika tanárt egy isten háta mögötti székely falucskába helyezik. Egyre inkább rádöbben, miért mondta tanára: “Üdvözöllek a pokolban”      Mi a fontosabb?     Pénteken az igazgatón? gy?lést hirdetett. Felolvasta a tanügyminiszter rendeletét, miszerint nyomatékosan [… Tovább]

Vers

Időmérték

  Mi őriz mégis homálylón pár képet, kerettelen múltat ki méreget, hogy a hiányzó, bemaszatolt részek kibonthassák a folttalan egészet, matat közöttük, s el-eltévelyeg.   Kenyeret sütött nagyanyám. Egy hétre elég volt egy-egy óriás kenyér, s a maradékot – most [… Tovább]

Vers

Nem ezt akartad

… amíg még hittem… *   Felejteni megtanítottál, idők szálát részekre tépni, gyökeres emlékekre lépni minden memória bokornál.   Lezártam a színpadi képet, kihunyt fényeid sem maradtak, függöny mögött piruló alak, silány fotó mattult emléked.   Titoktalanná lefejtett váz, nem [… Tovább]

Vers

KÉZFOG

  Kezük összeért. Mintha a világot ölelnék, ujjaik lassan összefonódtak. Nincs felesleges mozdulat. A létezés titka e hangtalan remegés. Vakító villanás, mely mosolyuk gyolcsában, szelíden földet ért.