Nap: 2010.06.12.

…így volt, vagy csak álmodom?       Hosszú utca, kicsi ház,Tágas kert, bodzavirág,Borostyán a házfalon,Így volt, vagy csak álmodom?    Szélkakas volt a háztet?n,Forgott jobbra, balra,Csodáltuk, hogy neki szabad,S nem is vesztett rajta.    Vén diófa mit ki nem [… Tovább]

egyetlen mesém prológusa     mint halhatatlanok kik vérük ontják a nem lehetnek zokszó nélkül tűrni nem tudom hogy ott vagy hol nem vagyok melletted világba nézel míg itt újra nő kicsiny magom ha elfeledhetsz mert sorsunk így akarja akkor [… Tovább]

      Régvolt éjek zamatát őrzöm, bennem ring, ha ébreszt a hajnal. buja árnyakkal nem vesződöm, a fénylő csend ölében dal van.   Mozdulatod testembe vésett kőszobrát még sorjázza a múlt. Végigfut rajtam érintésed, mert szeretlek ma is. Józanul. [… Tovább]

  Magányom temeti az őszt. Rám terül egy ócska nagykabát. Barátnak fogadtam egykor – ő az egyetlen lelki társ. Óv a hidegtől, a széltől, hogy ha fázom, ottan legbelül. Magamra karolom a kedvest, s velem együtt elszenderül. Dér-lepel őrzi az [… Tovább]

*     Borostyánba zártad világod, – időbe fagyott létezéseket – angyalokat, démonokat, istent a mindent teremtőt, s vigyorgó ördögöt, a temetőt, félelmeket, fájdalmakat, kedved, örömeid. az évezredek történetét, a mindenséget egy csillogó kőbe, mi kinyílik elporladva ha dühöd roppant [… Tovább]

saját fotó *       A jéghideg reggel riadót fújt, álomhajónk távol, immár a múlt, együtt utaztunk élők és holtak, kerestünk békésebb partvonalat.   Ébredtünk fagyban, ködfelhőben álmunkat hordtuk nappal szívünkben, esztelen lárma fékezett, húzott, késő estére álmunk megkopott. [… Tovább]

hamis mulatság nálunk ma minden él  err?l szól az ünnepély nyitótánc és örömóda így van már évek óta de mondd mit ér bor nélkül a szóda  jöhet fényes giccsparádé sok ajándék víg csaplárné ha hiányzik már évr?l évre hogy nem táncolhatsz vígan élve boldogan

sajnos semmi új     toronyházaink tetején áll az idő! a múzsaságról szólnék, rendben?   ringó csípejű forma mit ad? -hat- ám szív-rekeszben amnéziát olvaszt e lét. jégbe zárva sok-sok élet, nyár van, majd elmegy: egyszercsak tél jég dobozra hull [… Tovább]

“…Bent a halál szele csapja szelét…” (nem szóismétlés!) Nem hagy aludni a fájdalom –összetör engem is, ámbártársaimat hasogatja, de hallanikín, ahogy éppenszívmonitor monoton csipogásafurakszik agyamba,s jajszavak állhatatos panaszátütemére siratja.Bent a halál szele csapja szelét –vigyorogva kacsintgat,s várja a percet – arája [… Tovább]

… délibábbal áltatod magad…*     Miközben félve méricskéled a polipkarú napokat, merítőhálódba betéved néhány terelő gondolat, utat keresve pár ígéret delejezi a lelkedet, ködsapkát húzol fejedre, miáltal a látható véget láthatatlanná teheted.    Miközben csodát hiszel és vársz, tüskés [… Tovább]

hegyeket mozgatunk csendes életünk pereg bennem vágyak hajtanak roppant ördögszekeret    rágyújtanék nincs t?z rossz öngyújtó a hit szikrázik a némaság nem látni lángjait kint súrol a kényszer vérz? körm? a csend szelíd remény éled pislákol idebent