Nap: 2010.06.07.

    melyik lovacska szárnyas éjben hol kukucskál holdam rejtekén mért szólongat láthatatlan mégis vakmerőbb mint én   bolondos álom mert igaz nem lehet csupán nem más mint a csend mégis beszélgetek vele

tényleg érdekel a vége? a poént akarod tudni? elkeserítelek. t?lem nem tudod meg soha; az benned van pedig, meg az útban, amit futsz a végzet ellen és el?l, hogy végül megtaláld. emlékszel? a hülye sz?köl, üvölt, ha zuhan, a bölcs [… Tovább]

jegenyefa csúcsán bús hold silbakol, t?nt alakod fölé éjsötét hajol – távol… valahol – csendfodrokat görget éji kósza szél, suttogása édes titkokat mesél – tünékeny remény – forgolódok, ágyam lánghev? pokol, egyvalaki épp most talán rám gondol – távol… valahol [… Tovább]

  Nem is tudhatod, mit kell tenni most, hiszen ma jött el az ezelőtt soha, még jó, hogy nem ígértél túl sokat, most rád legyintenék, kis ostoba. Akárhogy válogattál, nem tudlak bántani, -nyakig voltam már én is jótól jobban- magam [… Tovább]

Illés Sándor születése 96. évfordulójára írtam! Közeledik halála évfordulója! Radnai István: TEMERINI HARANG miel?tt okos kezek írásaita szájába tömték hallgassonne reszkettessen a kopotthangszalag képletes hangszalagot ne reszkessen az éterhát most reszkethet érteaz ódon harang miel?tt kötelétvagy kötetét a pap meghúzta [… Tovább]

Dermeszt a hideg, csontvézna fákon holt lelkeket himbál a kába szél. Árnyuk lóg fenn bíbor fénykötélen, fagyba burkolt sírokon táncra kél. Elmosódtak a lábnyomok a hóban, a bánat is könnyeket eresztett. Összesüppedtek a márványkövek, térdre hullt fejfák, korhadt keresztek. Befelé [… Tovább]

*     Szennyet kavar a víz, szürke habot úsztat, nem csobban, csattan, tépi a partfalat, virágokat mos a semmibe, fák omlanak a sodrásba, rohan az időfolyam csak csontjaink fehérlenek, lenn, az ölelő iszapban.

        Búcsú   Nem enyém a remény, s nem Tiéd az öröm. Nem vár reánk boldog élet, csak fájdalom,s közöny.   Nem felelek,hiába szólsz, s nem felelsz hiába szólok. Vágytalan lett ölelésünk,   s elkoptak a csókok. [… Tovább]