Tóth Zsuzsa : Búcsú

 

 

 

 

Búcsú

 

Nem enyém a remény,

s nem Tiéd az öröm.

Nem vár reánk boldog élet,

csak fájdalom,s közöny.

 

Nem felelek,hiába szólsz,

s nem felelsz hiába szólok.

Vágytalan lett ölelésünk,

 

s elkoptak a csókok.

 

Hazudtam Neked,

mert tudtam

el akarsz menni.

Azt hazudtam,

többé már

nem tudlak szeretni.

 

Érzem mint fogy a remény,

s érzed mint fogy az öröm.

Már nincs hozzám közöd,

– S nincs hozzád közöm.

 

El kellene futni…

Vagy tán kiáltani – Ne tedd!

Hogy még csak egy pillanatig

hajtsd a vállamra fejed.

 

De nem szólok – Csak nézek Rád.

Mert búcsúzik a szemed…

Egy pillanatra arcomhoz érsz.

– Megremeg a kezed.

 

Fájt az érintésed,

hisz’ utoljára tetted.

Könnyek nélkül sírok,

mert a könnyeket

Te sohase szeretted.

 

Lehajtom a fejem…

– Menj már!

És ne is nézz vissza.

Ne lásd,hogy a szívem

a könnyeimet issza.

 

Csukott az ajtó.

Csukott a szemem.

Jó,hogy Neked nem fáj…

– Egyedül csak nekem.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zsuzsa
Szerző Tóth Zsuzsa 26 Írás
Magamról csak annyit,52 éves vagyok,elvált.Két felnőtt gyermekem van. Nagyon szeretem a verset akár olvasni,akár írni. A vers,az érzéseim legkifejezőbb formája.