Búcsú
Nem enyém a remény,
s nem Tiéd az öröm.
Nem vár reánk boldog élet,
csak fájdalom,s közöny.
Nem felelek,hiába szólsz,
s nem felelsz hiába szólok.
Vágytalan lett ölelésünk,
s elkoptak a csókok.
Hazudtam Neked,
mert tudtam
el akarsz menni.
Azt hazudtam,
többé már
nem tudlak szeretni.
Érzem mint fogy a remény,
s érzed mint fogy az öröm.
Már nincs hozzám közöd,
– S nincs hozzád közöm.
El kellene futni…
Vagy tán kiáltani – Ne tedd!
Hogy még csak egy pillanatig
hajtsd a vállamra fejed.
De nem szólok – Csak nézek Rád.
Mert búcsúzik a szemed…
Egy pillanatra arcomhoz érsz.
– Megremeg a kezed.
Fájt az érintésed,
hisz’ utoljára tetted.
Könnyek nélkül sírok,
mert a könnyeket
Te sohase szeretted.
Lehajtom a fejem…
– Menj már!
És ne is nézz vissza.
Ne lásd,hogy a szívem
a könnyeimet issza.
Csukott az ajtó.
Csukott a szemem.
Jó,hogy Neked nem fáj…
– Egyedül csak nekem.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.07. @ 06:44 :: Tóth Zsuzsa
