Vers

Valamikor

*       Valamikor gyermek voltam, tiszta őszinte, szertelen, nem akartam hamis hangú felnőtt lenni sosem.   Lelkemben ma is őrzöm, féltem, vigyázom a titkot, sok-sok kincset, ezernyi bezárt csillag-ablakot.   Valamikor gyermek voltam, vágytam a mindenségre, benne magamat [… Tovább]

Humor

Mindig van kiskapu

    Nagyon régen történt, manapság ilyen már nem fordulhat el?.   Történetem abban a városban játszódik, ahol ismer?sen cseng a górál ige, az országnak ebben a szegletében a dobál helyett szokás használni. A nagyváros küls? peremén található egy kertes [… Tovább]

Egyéb

Emlék Valakiért

Pedagógusnap alkalmából… *   Tavasz volt, amikor egymás mellett álltunk a temetőben. Nem mentünk közel a sírhoz, hogy ne halljuk a rögök koppanását a koporsó fedelén. Felettünk egy kismadár énekelt a faágon, örült a napsütésnek. A temetőkapuban mély lélegzetet vettünk. [… Tovább]

Egyéb

Fényes a bőr…

Barátaimnak…       Fényes a bőr – kikopott kényes a nő – kikapott. Ropja csizma – kopogós rándul izma – vonagló. Feszül a húr – hegedűn dallama búg – keserűn. Sír a leány – magába’ víg a deák – [… Tovább]

Vers

csocsóasztal

csocsóasztal tábláján gurul a szívem… csocsóasztal tábláján gurul a szívem rúdra húzott strázsák lökdösik szelíden a másik csapat belémrúg durván vadul mit tehet az ember ha két t?z közé szorul

Vers

A hegedű

illusztráció: Boros Adél: Szól a hegedű *     Ha feljajdul a hegedű: ne sírj, húrjából kibuggyan a hajnal, csörgedező patak tavasszal üdítő illatot áraszt, csókolgatja arcodat, megmossa lábadat, felfrissít ha akarod, mert most a pacsirta csak neked dalol. Hallod [… Tovább]

Vers

tudd

  tudd a helyed – azt kutya is tudja éld életed – azt ember is tudja utad tudjad – állasz avagy haladsz ne gondoljad – vissza olyan mindegy elkezdheted – nincs amit megbánhatsz helyed tudjad – örülj éljél harapj  

Vers

Sír az Ég!

      Sivatagi homokszemek masszírozzák nedves tenyerét az embernek, rátapadnak, elérik a kézfejét. Homokvárat munkált, a Nap bearanyozta pompáját, a szél sárba tiporta, mint betűimet a porba. Csekély vizű patak, délibáb a látóhatáron, elhiszi; ihat, de nem elég, lecsepeg [… Tovább]

Novella

Bevásárlás

*     Egy költözködés nem egy leányálom. Sajnos elég sokszor előfordult már életemben, így van némi tapasztalatom is. Volt már olyan, hogy nem csak egyik városból a másikba költöztem, hanem egyik országból a másikba. Azt szokták mondani, úgy szép az [… Tovább]

Vers

Újjászületés

Álom szárnyán, Magast mászván, Noé bárkán, Mélyben állván, Keresd a létet, amit eléd tett a ny?gös élet z?r?sséget nem kihagyva, És a hagyma megkönnyeztet, ha felszeletelted. Élet magja darabokban, darabkáit hazahoztam, Földbe tettem, elástam, Hátha kihajt, bevártam, Zöld karokkal nyúlt [… Tovább]

Vers

Jönnek

  Dobogás  megint.   Egyenletesen folyik a város, hullámzó, pasztell emberár, víz, sirályok, hajók ólomkék villanása.   Kislány lebben, vattacukrára  rózsaszín felhőt dúdol a nap, kontyos hölgy előtt kézenfogva a széllel, elhagyott kenyeres zacskó halad.   Az éhség büntetés.   [… Tovább]

Novella

Előmenetel

      Rákopogtattak a hivatalában unatkozó fiatal jegyzőre. Az egyszerű, de mai szemmel stílbútornak minősülő íróasztalának végén terpeszkedve azon morfondírozott, hogyan törhetne magasabbra, valamilyen, a jegyzőségnél magasabb karrierre. Ugyan ez sem elvetni való dolog, de élete végéig egy sárfészekhez [… Tovább]

Vers

Jelenések

… marad-e még valami kevés?…*     Mikor már nagyra nő a csend, a hangok elenyésznek, s helyet nyit a feledésnek, temetve múltat és jelent, emlékezést leváltó felejtés – marad-e még valami kevés?   Mikor alázat helyett alázás fertőzi a [… Tovább]

Vers

Itt háború dúl!

      Itt háború dúl    Ó,Ég! Nehéz-e fekete terhed? T?led senki sem kérdi meg. S nem szakad-e csillagos palástod, ha nedved sárga, zizeg? füvekre rakod?   Ó, Föld! Testednek fáj-e a bomba, mit magukból vasmadarak köpnek, s kötözetlen [… Tovább]

Vers

Imafüzér

Úgy négy-öt éves kisgyerek lehettem, a gazdaság, az egykori major már majdnem-majdnem fölfedezhetetlen mélyekre búvott emlékezetemben, a kontúrok megkoptak valahol. Honom immáron végképp összeszorított térkép, nyelvében sérthetetlen, csatára vértezetlen, bejárom százszor mégis Bakonyát, Vértesét is, rónáit, erdős zöldjét, parlagát, szántott [… Tovább]