Rózsa Ibolya : Fényes a bőr…

Barátaimnak…

 

 

 

Fényes a bőr –

kikopott

kényes a nő –

kikapott.

Ropja csizma –

kopogós

rándul izma –

vonagló.

Feszül a húr –

hegedűn

dallama búg –

keserűn.

Sír a leány –

magába’

víg a deák –

nyomába’.

Kinek tányér,

kinek bögre,

mindegy is az,

hogyha görbe

az élete,

a gerince,

taposs ide,

táncolj körbe.

Tele pohár,

tele korsó,

addig élj, míg

van benne só,

ha már üres, ha már

sótlan,

ha már kihűlt

minden katlan,

sátorfádat

tűzre dobjad,

vándorbotod

felszabdaljad,

addig mulass,

addig vigadj,

míg a szíved

meg nem

szakad.

Szeress télben,

szeress nyárban,

csontig maró

forróságban,

míg a tűzben

elégsz végül

és majd minden

kielégül:

vágyad

szíved

lelked

tested

s akkor jő majd

az az este,

amikor az álmod

végleg

elvisz téged,

elvisz innen.

 

2010. május 6-án

Legutóbbi módosítás: 2010.06.06. @ 18:55 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/