Vers

vattacukor

vattacukornak t?nik pedig csak felh? talpam alatt sár   kés?bben fekszem korábban kelek közben cigarettázom   néha meg félek amiket elvesztettem nem találnak meg   kezemben pohár a hetedikr?l nézek le a városra   nem néz vissza rám magány cigaretta [… Tovább]

Vers

Csak még egy percet …

  Drága, fényl? Nap, égen tündökl?, perzsel? t?zgomoly, szárítsd le arcomról cseppekben gördül? bánatom! Melegítsd fel reszket? szívem! Világítsd meg utam, vezess ki eltévedt félelmeim sötét rejtekén lapuló romjaim közül! Hozz fényt! Újra és újra jöjj vissza még! Várj, nem, [… Tovább]

Vers

titokvers

mint a szentháromság; alkotó-m?-olvasó, fölibe borul a kor. az alkotó kijátssza, de le nem gy?rheti – a m? bennereked, de úszik, az olvasó belevész a távlatba – és létrejön a találkozás, pedig még mi sem vagyunk egy id?ben, egy helyen, [… Tovább]

Vers

Még néha félek

Adtam én is, amit nekem adtak. Pofont, élcet, és akkor mi van? Amikor gyerek fejjel meséket hittem, s két kezemmel kantákat vittem, nem gondoltam, milyen egy érzés, mikor anyám okozza a legnagyobb vérzést szívemben és számban egyaránt. Nekem ezt hozta [… Tovább]

Vers

Vacsora a gázon

      Vacsora a gázon, kih?l bennem a nap. A rutin póráza enged, az este szabadabb.   Villámon hideg hús, bent eld?lt keresztek. Ülj mellém, ha éhes vagy: magamba eresztlek.   A magány gönceit mind tisztára mosod. Ülj mellém, [… Tovább]

Vers

Az a gy betű…

Gyönyörű volt a kézírásod.A gy betű különösen, azóta sem,soha senkinél nem látott.Emlékszem, csak néztem és kedvtelvekóstolgattam, ízlelgettem,ahogy betűid, mint patak hullámai,fodrozódnak, kapcsolódnak…vizuálisan érzékeltem azéleterős indák, folyondárok,kódexbe illő kacsok egyértelmű,logikus és esztétikus áradását.Az ember úgy érezte, aki kézzele sorokat írja, egyszerűen [… Tovább]

Vers

Talán

Engedj be… Hangod kopogtat szívemen, Testem hangszer, Idegeim húrok, Jól pengeted, barátom.   Hangom kopogtat szíveden. Hallgatsz, Ajkadon félmosoly játszik, Engedj be, barátom!

Vers

Karantén

útjaink elt?ntek karanténban a város se ki se be kiált ránk most bíráink szava       miért küzdesz? -hasztalan- nem kell már harcolni jó ügyekért verejtékes háttal lopni csalni hazudni koldulni szakadt kabátban -nincs miért- útjaink elt?ntek karanténban a [… Tovább]

Vers

Kövek a parton

Kövek a parton, Beléjük rúgok. Könnyez? szemmel Valamit súgok.   Nem hallja senki, Egyedül vagyok. Körülnyaldosnak Tajtékzó habok.   Ölel a tenger, Elnyeli szavam. Úgy fáj az élet, Kisírom magam.   Kövek a szívemen, Nyomják a lelkem. Ott égnek bennem, [… Tovább]

Vers

Délibáb

Néha rémlik életem ködéb?l régi nóta, tarka délibáb, és kit?nik éji vaksötétb?l régi arc, ki vágyakozva vár.   Ház el?tt, a gömbakácok árnyán homlokára esti fény borúl; meggyes ajka b?vkörébe látván, balga szívem szenvedélyre gyúl.   Otthonába térve, kisszobában, szép [… Tovább]

Kisregény

A kapitány (regény) 2. rész

  Agyonnyúzott télikabátjában botladozott hazafelé. Arca vöröslött a csíp?s hideg leveg?t?l. Piros sálja lifegett inas nyaka körül. Az asszonyra gondolt. Féldecivel várja, meg egy üveg sörrel. Amit kísér?ként szoktak legurítani. Így indult a családi délután. Szolgálatban volt. Néha úgy mondta, [… Tovább]

Egyéb

Nyár

*     Kiszőkülnek a gabonatáblák, s esténként, amikor lappantyú kiált, titokzatos suttogással a kenyérről álmodnak a búzaszemek. Talán eső is lesz, s Medárdkor, ha elborul az ég és esni kezd, negyven napig folynak az ég csatornái. Az anyalucerna szögletes, [… Tovább]

Vers

Reiteratio (Újra-meg-újra)

        Egészen kívülállóvá zsugorodtam ölelésed súlya alatt– de t?rtem – s nullpontot keresvén tekintettem a végtelen felé,hol megannyi hulló szikra csak gyertyalángnak hat. Két hatalmas ?r találkozott akkor.Sehol egy árva galaxis. Lelkünk milliméterr?l milliméterre forrt össze, hogy [… Tovább]

Humor

Galériablődli

Húsvét szigeti tájkép 4 kg sárgabarackkal * Amint a jellegzetes kőszobor sziluettje is mutatja, a kép témája a Húsvét-sziget, annak is legszebb része, a Hotu Matua fok. Az elkötelezetten környezetvédő művész a tengerpart ábrázolása mellett lelkiismeretesen reprodukálta a sziget növényvilágát [… Tovább]

Egyéb

Kis doboz kék masnival

      Kerestem valami régi iratot drága nagyszülénél, poros papírok közt kotorásztam.     Rengeteg rég fontos, elfeledett levél akadt elém, fényképek néhány elsárgult levél.     Egy kis doboz átkötve kék masnival nehéznek t?nt, kibontottam hátha abban lesz az áhított irat. [… Tovább]

Novella

Mama

Kép: Vaszilij Verescsagin – Öregasszony   Nálam hagytál valamit, akkor régen. Már nem is tudom, pontosan mikor is volt. Arra még emlékszem, hogy sokat beszélgettünk. Az öledbe vettél és törökmézzel kínáltál. Akkor utáltam a törökmézet. Keserű volt és ragadt. Féltettem [… Tovább]

Vers

Part felől bámulva

                                     Ahogy szemed földre mered, mintha hullám csúcsán szállnál, nézel, fejed nem emeled, zsugorpont lett pupillád már.   Látogatók váltják egymást, kényszermosoly, feldúlt arcok, infúzión függ az idő, s visszhangoznak fantomhangok.   Vinnék neked nyárillatot, körbeburkol morfiumszag, víz partjáról [… Tovább]

Vers

Anyám…

  Anyám, olyan meggyötört vagy, te, aki maga az Erő voltál! Elcsuklik a hangod, suttognak megnyúlt ráncaid, melyek a mi gondjainkat hordják arcodon.   Anyám, te vagy a legszebb asszony a Földön! Szemedben pillantásaink, bőröd fehér homokozóján barna kövek hevernek, [… Tovább]

Vers

Szecskavágó

A nagy kerék, a félelmesnek látszó, a lendületből ölő szecskavágó, úgy aprított a kukoricaszárból, hogy egy lendítés körbevitte százszor, s mint nehezen bírt jót akármi vésztől, úgy tartották távol a gyerekkéztől, de bennem néha meghagyták a merszet, s a nagy [… Tovább]

vegyes

Rézmetszet tajtékos tengerrel

                           „Eljön az éjjel, amelynek minden csillaga szívig ég el.”                                                                                                          (JÓZSEF ATTILA)   Még mindig eleven képként él bennem a domboldalba vájtpince el?tt lobogó tábort?z, és most [… Tovább]

Vers

Varázsgömb

“Bent, az anya körül harminc foknak kell lenni akkor is, ha kint ugyanennyi van mínuszban. A méhek a királynő körül örvénylenek: akik belül vannak, azok kifelé sodródnak, és fordítva: ez az állandó mozgásban lévő varázsgömb, ez a gomolygás óvja az [… Tovább]

Mese

Egy Kétéveshez

Tudod-e kicsi Kamillám –kétéves, kicsi unokám -,hogy papinak nincs jobb annál,mint mellédtelepedni a f?be,és figyelni, mit csinálsz?Mikor elmélyülsz szépen,s valamit mesélgetsz éppen.Tudod, ilyenkorazt sem tudom, nekemmesélsz-e, vagy a f?höz,fákhoz, bokrokhoz szólsz,netán a „hernyócskához”,kit noszogatsz egyre,hogy induljon hazafele,mert „es?” lesz.Egyet tudok [… Tovább]

Vers

– Kezicsókolom!

– Kezicsókolom! – Köszönöm, nincs mit! (a milói Vénusz)     Nem írtam verset mióta… Napok teltek el, hetek. Remélhetek még valaha ihletet? Érzékeny voltam mindenre, mi embertelen – vagy emberi -, de nem veri már szinte semmi a lécemet… [… Tovább]