Olyan természetes nyitottsággal szól hozzánk – még így generációkon át is -, ahogy az ember csak a barátaihoz beszél. E glossza-verssel adózom Kosztolányi Dezs?nek. (A vastagon szedett sorok természetesen t?le származnak) Mint aki a sínek közé esett…baráti Ávét intek [… Tovább]
Megmásztam az id? árnybérceit rég,hol némán n?nek roppant sorsfalak,könnymarta rácsok közt enni kér méga múlt, de a tálba nem jut, csak salak.Te fogtad halálba hajló kezem,majd hirtelen fagyos t?rt döftél belémés most úgy állsz bennem, s úgy emlékezemrád, mint nyárra [… Tovább]
Egészen kívülállóvá zsugorodtam ölelésed súlya alatt– de t?rtem – s nullpontot keresvén tekintettem a végtelen felé,hol megannyi hulló szikra csak gyertyalángnak hat. Két hatalmas ?r találkozott akkor.Sehol egy árva galaxis. Lelkünk milliméterr?l milliméterre forrt össze, hogy [… Tovább]
Ezüstlapba karcolta a várost a reggel;és e szembeszök?, szürke sziluettellelkemet telítve állok a parton.Némafilmként peregnek a percek,s a folyó – nyughelye ereknek –tükrözi tétova arcom.Szélzenét búg az es?…Zord, hullámot les?pillanat vakog,koccint velem,s én nyelema habot…
Sínek közt virágot szedni,elnevezni, elfelednikéne még…Feln?tt fejjel meséket tudni,némán szólni, valót hazudnikéne még… Füsttel szállni fel az égre,földet érni: lassan, térdre.Kéne mégbelebújni a vágy tüzébe,felperzselni álmokat véle;kéne még… A világot rendbe rakni,papír-puha éjben laknikéne még…Árnyak hegyét megmászni, s mélyenborzongni minden [… Tovább]
Hiába ágálsz, úgyis elj?,mélysége csöppen csöpp szemedre.Hiába élsz így, megrekedve.Lelked ormáig lassan feln?goromba, rút fala.Hiába reszketsz, úgyis elj?.Talán nem is ismerted hajdan.Rideg fényképpé sárgul majd asóhajjá szikkadt régi felh?,s pokolba fúl szava.S ha már megtalált – mert megtalál:Fond körbe két [… Tovább]
Patológián landol az ünnep.Nem bántja már régsüket fülünketa medd? csönd. Amott mélán tünteta halál. Most cirkalmas álvágyak bomlanak,fény-zenét rikácsolnak csont-falak,s színes hálót sz?nek a m?anyagfa alá. Meredt torzók pózolnak asztalon– ez is csak egy világi borzalom -,s éjszakába hasító bordalosének [… Tovább]
Szikrát vet szememre az álom,pille-sötét bólint roskatag,s mint tarka, fodros ?szi bálon,feleselnek ezüstszín falak. Homályos, festett-fehér testéngyertyalángot mímel a plafon –hallom csak surranni az estét,illatos viasz ül asztalon. Árny-lábain fut – szalad körbe –a mázsányi, görbe képzelet,odakint, égre fényét törveid?zik megannyi ékezet. Kéretlen [… Tovább]
F?hajtás József Attila emléke és munkássága el?tt. Az ‘Iszonyat’ cím? vers ihlette. Unott arccal etet meg a lánybosszúból, mert lelke nem szabad.Arcán izzik mosolygó talány,tovaperdül pillanat alatt. Hol sarokban gubbaszt mélázva,hol bizarr játékot ?z velem,alszik már a tej, mit [… Tovább]
Üres vagyok, sz?kül? alagút,ma is csak átmen? forgalom van.Szemembe réved, majd megcsal a múlt,gerendák törnek ívelt alakomban.Testem negatívját nyirkos páralengi be, s kiszorít minden leveg?t,szájamat gyöngéden gyilkos hálazárja le, mint néma csend a temet?t.Falamon film pereg, pereg tovább,s vetéli, zúdítja [… Tovább]
