Anyám,
olyan meggyötört vagy,
te, aki maga az Erő voltál!
Elcsuklik a hangod, suttognak megnyúlt ráncaid,
melyek a mi gondjainkat hordják arcodon.
Anyám,
te vagy a legszebb asszony a Földön!
Szemedben pillantásaink, bőröd fehér homokozóján
barna kövek hevernek, melyeket te is őseidtől kaptál,
hogy aztán mi is magunkon hordozzuk a múltat
s felidézhessük azt anyajegyeinkre nézve.
Anyám,
ha az ég haragját vívom is ki magam ellen,
nekem te vagy a legszentebb minden asszonyok között,
mert benned volt a bölcsőm és örök aggodalmad kísérte lépteim.
Ma egy sebem maradt, őszülő korod; rettegem a napot,
amikor minden bölcsességed rám hagyod!
Legutóbbi módosítás: 2010.06.02. @ 08:35 :: Kőmüves Klára
