Kőmüves Klára : Anyám…

 

Anyám,

olyan meggyötört vagy,

te, aki maga az Erő voltál!

Elcsuklik a hangod, suttognak megnyúlt ráncaid,

melyek a mi gondjainkat hordják arcodon.

 

Anyám,

te vagy a legszebb asszony a Földön!

Szemedben pillantásaink, bőröd fehér homokozóján

barna kövek hevernek, melyeket te is őseidtől kaptál,

hogy aztán mi is magunkon hordozzuk a múltat

s felidézhessük azt anyajegyeinkre nézve.

 

Anyám,

ha az ég haragját vívom is ki magam ellen,

nekem te vagy a legszentebb minden asszonyok között,

mert benned volt a bölcsőm és örök aggodalmad kísérte lépteim.

Ma egy sebem maradt, őszülő korod; rettegem a napot,

amikor minden bölcsességed rám hagyod!

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.02. @ 08:35 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 685 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))