Vers

Kend?zött igazság

És te megrögzötten beleszeretsz minden jöttment délibábba – két felhajtás között –ha tetszik, ha nem, szégyellened kénelegalább, hogy bár elvileg az összes szín keveréke a fehér,az emberiség megannyi alkotmánya egybenmégis csak ürülék barna lenne; vagy tegyél rendet, vagy a rend [… Tovább]

Vers

Született 1915 nyarán

*       Feltépték a ráncok zaklatott szívemet, Ezer év gyűrött fuvallata visít rajtam, Az álmok miket dédelgettem, tova keltek, A kövek elgurultak, miket a múlt rejtett hajdan.   Száraz gitár, húrtalan életet borít magára, A ráncok zaklatott testet [… Tovább]

Vers

Sorok, csak úgy

      Minden megkezdés – félbemaradás. Miért nem az elkezd?dött folytatódik? Megtorpanunk – és másféle a folytatás! Lám, ez a vers is – olyan szépnek láttam, miel?tt elkezdtem! Szó- s gondolatvarázslat ültetett papírhoz, tollal kezemben… Menyasszony-fehérben, virágözönben, gondolat-sz?zen de [… Tovább]

Novella

A professzor

…egy hallgató szemével…   A professzor péntek délután 4 órára írta ki a római irodalomtörténet el?adást. A nem túlságosan kedvez? id?pont ellenére az évfolyam majdnem teljes létszámban megjelenik. A nagy, lépcs?s el?adóteremben alig töltenek meg két padsort. Minden „fej” számít. [… Tovább]

Vers

Az alvajáró

{Tavaly nyári emlékek.}       Egy gesztenyefa alatt fekszem, telnek a percek, ottfelejtem magam, meghitt a csend, elszenderedtem, csak az idő zakatol az agyamban.   Visszhang: ébredj fel, hallasz engem álomszuszékom?   Meleg nyári nap éri fejem jobbfelét, verejték [… Tovább]

Novella

Maroknyi

A legutolsó értelmetlen percig harcoltak. Fölöslegesen. Már nem is emlékeztek, hogy mikor pihentek utoljára legalább egy fél órát. Egészen biztosak voltak a halálukban, hiszen abban az őrületben, csata közben nem lehetett fogságba esni. Úgy aratott a halál, hogy egy teljesen [… Tovább]

Vers

Szavak

  bárhogy éltem elhittem: szavak nem múlnak nyomtalanul… vakon bíztam minden bet?ben: menekülést mímel? hajnalba rontottam mert hittem minden gondolatnak …  hányszor álltam hasztalan üres kapukban lapos zsebekkel temet?ben rohantam éjjel s végtelen sorokban reszkettem – kopók lihegtek sarkamban – mégis hittem a szavakban…  most görnyedten s félig vakon falhoz állított [… Tovább]

Novella

Mancika

…Egy kora nyári délután lélekszakadva rohant be a felesége a kertb?l…     Mancika a kert végében állt. Sudár termetével kit?nt társai közül. Egy kellemes éghajlatú faluból érkezett ide a nagyvárosba. Viszonylag hamar megszokta az itteni viszonyokat, pedig ezen a [… Tovább]

Vers

billegő gyöngybetűim

    hamar megtanulunk élni vagy éppen fordítva van holtig keressük hogyan lehet jól de mégse teljes próbánk csődöt mond szüntelen   ha verssé tenném mi mind sikertelen az életben s csak fájlalom   és billegő gyöngybetűim pihentetném olykor mint [… Tovább]

Vers

percek

*   Pillanatból lesznek percek, percekből a mindenségek. Észrevétlen elsuhantak: napsütéstől fénylő napok, éjjelente rőzselángból a szikrázó csillagok. Volt mennydörgés csúf viharral, bomba-szántotta határ. Szemetesbe dobok mindent! Emlékcsipet sem kell már! Enyém lesz mind, ami most van, ami még nincs, [… Tovább]

Novella

Akasztás

Mindez öt tábla szalonnáért *       Kertész Vazul zászlós halkan káromkodott, mikor a tiszti járőr elvette tőle az öt tábla szalonnát. — Ő volt a marha — szidta magát —, mit sétálgat a két front között egy tömött [… Tovább]