dudás sándor : Sorok, csak úgy

 

 

 

Minden megkezdés – félbemaradás.

Miért nem az elkezd?dött folytatódik?

Megtorpanunk – és másféle a folytatás!

Lám, ez a vers is – olyan szépnek láttam,

miel?tt elkezdtem! Szó- s gondolatvarázslat

ültetett papírhoz, tollal kezemben…

Menyasszony-fehérben, virágözönben,

gondolat-sz?zen de szép is volt, tényleg!

De tisztázva… Jobb tán, de változat, eldobható,

és az elképzelt már nem lesz sohasem!

 

Csak úgy jönnek a sorok, mintha olvasnék

egy nagy, láthatatlan történetkönyvben.

Így kezd?dhetett, hogy kicsúsztunk a

nagy népek közül had- és egyéb vezéreink

zseniális, de félberontott elképzelésének.

Véghezvihetetlenség okán most szoktatnánk

sorsunk, tudatunkat valamiféle kisebbséghez;

ez lett a díj nagyakarásunkért. Szoktatni, mint

poharat kézhez, kanalat szájhoz, szenvedést?l

iszonyodó testünket ismeretlen véghez.

 

S mégse jó ez így! Látszik, ahogy ezeken

a sorokon: bár lüktetnek, ritmizálnak,

szabályos minden, mégse nagyon vers ez.

Minden megkezdés – félbemaradás.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.21. @ 19:02 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 771 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.