Minden megkezdés – félbemaradás.
Miért nem az elkezd?dött folytatódik?
Megtorpanunk – és másféle a folytatás!
Lám, ez a vers is – olyan szépnek láttam,
miel?tt elkezdtem! Szó- s gondolatvarázslat
ültetett papírhoz, tollal kezemben…
Menyasszony-fehérben, virágözönben,
gondolat-sz?zen de szép is volt, tényleg!
De tisztázva… Jobb tán, de változat, eldobható,
és az elképzelt már nem lesz sohasem!
Csak úgy jönnek a sorok, mintha olvasnék
egy nagy, láthatatlan történetkönyvben.
Így kezd?dhetett, hogy kicsúsztunk a
nagy népek közül had- és egyéb vezéreink
zseniális, de félberontott elképzelésének.
Véghezvihetetlenség okán most szoktatnánk
sorsunk, tudatunkat valamiféle kisebbséghez;
ez lett a díj nagyakarásunkért. Szoktatni, mint
poharat kézhez, kanalat szájhoz, szenvedést?l
iszonyodó testünket ismeretlen véghez.
S mégse jó ez így! Látszik, ahogy ezeken
a sorokon: bár lüktetnek, ritmizálnak,
szabályos minden, mégse nagyon vers ez.
Minden megkezdés – félbemaradás.
Legutóbbi módosítás: 2010.06.21. @ 19:02 :: dudás sándor
