Vers

Piszkos vásznakra festettelek

*   Magányom álmaival festettelek kínokból szőtt piszkos vásznakra, szédülten keverve furcsa színeket, szemed a hazug mosoly csaló barnájára, hajad kócos vörösre borzoltam béna kezem merev ujjaival, büszke melled mohón simítottam soha hozzád nem érő mozdulattal, öled tüzére szürke hamut [… Tovább]

Vers

Szívvonat

Szívem vonatként zakatol, pulzál…       szívem vonatként zakatol pulzál nyugodtan utazom felmordul az alvó sínek közt nyugvó zord viszály kövek a sínen döccen a szívem más vágányra váltott át

Humor

Seprűtánc

A hangjáték, amellyel kigolyóztak a Magyar rádió drámapályázatáról. *   SEPRŰTÁNC    szatírikus közéleti bohózat        HANGOK      Margitka, hatvan éves, egyszerű asszony — takarítónő   Hudákné, ötvenhét éves, jól átlátja szűkebb környezetét — takarítónő   Tóth [… Tovább]

Vers

Mesél a remete

Nagy Horváth Ilonának szeretettel Egész erd? pusztult el ott mire tavasz lett.   Meg kell értenetek engem, kemény tél volt, sokmínuszos napok járták a vidéket, a jeges szél gyors hullámokban, er?nek erejével támadt jégvirágos ablakaimra, kúszott be ajtóm küszöbén, eltömhetetlen [… Tovább]

Novella

Kimenekítés

Boldizsár professzor rendelője előtt egy tűt nem lehetett leejteni. Valamiből, valamilyen módon hírnevet kovácsolt magának, holott nem tenném a kezem a tűzbe azért, hogy nagyobb szaktekintély volt az átlagnál. Messzi városokból, talán még külföldről is megkeresték. Akkurátusan 20-30 percet szánt [… Tovább]

Vers

Zenehallgatás közben

Talán tudja…   Borostás férfi arc, nyugodt. Könyökével támasztja állát, szeme félig hunyt, haja, borostája, ősz szálakkal font. Bőre színe szép, ajka szöglete rejt egy titokzatos mosolyt. Talán tudja sokan nézik, még többen hallják hangját kezével árnyékolt torka rejti. Hallgatod, [… Tovább]

Vers

HAJNALI LÁTOMÁS

  Korhadó lépcsőn reccsenő léptek, rémület feszül az éj homlokán, sejtelmes zajra riad az álom, félelem cseppje csöpög alá.   Kezében tőrrel oson a hajnal, rejtőzik, lapul, sorára vár, libben a függöny, villan a kés, sikolt a sötét, ideje lejár. [… Tovább]

Kisregény

Örökség – 6.

   8.      „Pihen?nap”   Kitavaszodott újra, és mi még mindig a lágerben hajtjuk álomra a fejünket. Amint az id? megfelel?, a kolhoz földjére kell járnunk dolgozni. Tavasztól ?szig az összes pihen?napunkat itt töltjük. Reggelt?l alkonyatig. Estefelé szednek össze [… Tovább]

Novella

Nekilódulva, ilyen egyszerű…

   Az első nap eltelt. Örömmel gondoltam erre. Számtalan dolgot meg kell még valósítanom, csodálatos, mesébe illő dolgokat… Egész nyáron át ezt terveztem, hogy majd egyszer… Úgy adódott, hogy pont most. Megnyugtatott, hogy milyen könnyű volt az első nap, álmomban [… Tovább]

Novella

Jogos önvédelem

    A küzdelem hevét?l még mindig felajzottan álltunk a tetem körül. A kutyák kimerülten lihegtek mellettünk, az egyik törött gerinccel feküdt néhány méterre, egy másik mélyen feltépett oldalát nyalogatta. A leginkább egy hatalmas, púpos vadkanra emlékeztet? szörnyeteg teste már [… Tovább]

Novella

A jóslat

    A nagy luxusautó, himbálózva állt meg, a hepehupás réten sebtében kialakított, parkolóban. Kiszállt, kisegítette az édesanyját a puha, süpped?s hátsó ülésb?l. Bence is pillanatok alatt kilépett, miközben a másik oldalon is kinyílt az els?, hátsó ajtó, s felesége [… Tovább]

Egyéb

Amíg nem folyunk egybe (részlet)

  Eltévedni a divattá vált különböz?ség erdejében, észveszejt?. Er?szakosan akarsz valakinek t?nni, és annyira érthet? persze, ez a létfenntartók mellett a legalapvet?bb emberi szükségletünk. Másnak, jobbnak akarunk t?nni, mintha a halál pillanatában valaki megkérdezné: – Na, te mennyi embernél voltál [… Tovább]

Egyéb

Kis csengő

2010.05.21. 3.45-kor örökre elhallgatott a legdrágább kis csengő. “A halálon, mint egy álmon két karomban átesett…”     – Anya?! – Igen, kicsim! – Milyen lesz? – Micsoda? – A halál! – … – Miért hallgatsz? – Nem tudom milyen [… Tovább]

Vers

Fonódoló

    Hozzád szelídüljek, hozzád haraguljak? Ujjam eszelősen érinti az ujjad.   Szíved idelátszik, szívem odalátszik, szemed a szememmel összebújócskázik.   Egy életünk kettő sorsnak elegendő, kezünket cseréli Veronikakendő.   Semmitől se félek, ha elhagy a lélek, hiszen a tiéddel [… Tovább]

Vers

Egy öreg olajfa előtt állok

Egy emlék a Szentföldről *       Az évezredek viharai átvonultak feletted, S te még állsz megtépázva, de zölden. Mindvégig adtál, tápláltál és maradtál. Gyümölcsöd enyhítette a Názáreti éhét És ő elfogadta. Árnyékodban törődött teste megpihent És ő megáldott! [… Tovább]