Egy emlék a Szentföldről *
Az évezredek viharai átvonultak feletted,
S te még állsz megtépázva, de zölden.
Mindvégig adtál, tápláltál és maradtál.
Gyümölcsöd enyhítette a Názáreti éhét
És ő elfogadta.
Árnyékodban törődött teste megpihent
És ő megáldott!
Most is itt van göcsörtös törzsed,
Mint emlék.
Ágad zöldell, terem, árnyat ad,
S tűri a sok szennyet, mit a szél hoz,
A dübörgést, a benzingőzt,
A gyilkos gyűlölködést.
Meddig vajon?
2010. június 25. – Galilea
Legutóbbi módosítás: 2010.06.28. @ 07:03 :: dr Bige Szabolcs-
