Vers

Rossz hangulatban írt vers

* Csalódni csak boldog ember tud, gyűlölni az, ki megismerte a csalódást, feledni csak azt lehet, ki csalódásunk,   s nem érdemel mást, nevetünk, sírunk, ripacskodunk a színpadon, s visszahívnánk,   kit magunk dobtunk el unottan, boldogok lehetünk, talán az [… Tovább]

Vers

Seb lettél bennem

Seb lettél bennem. Mint aki néma hallgatok, mert bánt a szó is. – Mert a szívemben hagytad arcodat. Feldúlsz – felkavarsz. Kibuggyanó könnyem végigszánt az arcomon, de nem tudlak elengedni. – Mert el?ttem fénylesz. Seb maradsz bennem. Mert ugyanúgy, mint [… Tovább]

Vers

Tűztenger

  Eleven tűztenger borul a tájra, mikor a nyár a forró szambát járja. Sistergő levegő, felhő sincs az égen, izzó napkoronggal tekéz most az Isten.  

Hírek

BOLDOG SZÜLINAPOT!

Megint egy évvel öregebb lettél és bölcsebb is talánââ?¬Â¦     Örömmel írhatom le, hogy a Torony képzeletbeli tortáján a negyedik gyertyát is elfújhatjuk! Remélem, még nagyon sok várakozik a fiókban, amelyeket mi fogunk meggyújtani.     Kosztolányi Dezs? Egy [… Tovább]

Egyéb

Kedves Toronylakók!

  Kedves Toronylakók! Az utóbbi napokban, hetekben sajnálatos módon nagyon elszaporodott a Héttoronyban megjelent írások utáni kommentekben a személyesked?, nem ritkán goromba hangú, egymást sérteget? hozzászólások száma. Felhívjuk minden kedves Toronylakó társunk figyelmét arra, hogy a „Kommentek”-ben kizárólag a megjelent [… Tovább]

Kisregény

Örökség – 5.

6.   „Remény”     Két év. Két keserves, hosszú év telt el azóta, hogy utoljára láttuk Himesházát, a völgyben elterül?, szeretett falunkat. Még mindig megvagyunk, pedig az éhínség és a betegség rengeteg emberéletet követelt az elmúlt id?szakban. Vérhas- és [… Tovább]

Vers

Kiválasztódás

      Bábjátákos lett, mi más lehetne, elvét, hitét összerakták. Értelmet játszik a tespedt elme, rendíthetetlen szakadárt. Formát öntöttek rá, sellő-hölgy lesz, ne rágódj írott malaszton. Hamubasült menyegző ez, pogácsát oszt a mennyasszony.

Egyéb

A kutya se…

      A kis fehér gömbölyeg behúzódott a ház sarka és a farakás közé. A lemen? nap homályt font árnyéka köré. Mint anyja. Átölelte mancsával. „Jaj, Pöszmösz! Azt hiszed, nem veszlek észre, pedig hányszor ugattam: ha te nem látod [… Tovább]

Vers

Szembeköt?sdi

Szembeköt?sdi telesírt álarcom mellettem hever: úttalan utak porából merítek életet az éveknek szembeköt?sdit játszik a képzelet: az utolsó vonat füttye hallgat el ilyen hirtelen ösvényeken dülöngél? kábult hajnalok illata: roppant fogadalmak születnek itt néha a mesék igazságát hirdetem szüntelen: a [… Tovább]

Egyéb

Hit

     Tizenhárom perce nézek egy pontot a plafonon.    Elvileg, ha hiszek benne meg tudom mozdítani.    Állítólag.    Nem tudtad?    Sőt, lehet hinni úgy is, hogy közben egy csomó mindenben nem hiszel… zavaros?    Az.    Tizennégy [… Tovább]

Humor

Bálnalak

      Orbitális tévedésben van az, aki a hajléktalan kérdést megoldhatatlannak képzeli. Olyannyira téved, hogy teljes családok esetében is működőképes, olcsó, környezetbarát lakáshoz jutási lehetőséget kínál, egy erre a célra szakosodott feltaláló. A magánvállalkozóból lett hajléktalan újító egy januári [… Tovább]

Vers

Hegek és sebek

Gyerekkoromban csontmélyig sebeztem a bicskanyelet melengő kezem, vadóc világom mocorog a hegben, s a hüvelykujj matat, hogy fölfedezzem félátlósan az egyik ujjbegyen.   Anyám a kopott, fehér lepedőből – mit ily célokra bölcsen félretett – vékony csíkokat hasgatott – s [… Tovább]

Vers

Kereslek

      Kereslek hiányod megszokhatatlan: plasztikus ürességgé emelkedett minden apró kis emlékfoszlány – közös b?neink kálváriáját járom konok hittel – kereslek minden kés?n megértett mozdulatban: hallgatag reggeli kávéillatban tétova szavak ösvényein felejtett szószilánkokban

Vers

Magányos dallamok

A mellékelt kép Subicz István festőművész munkája. *     Tengerekbe tündöklő délibáb szívja magába az alkony tiszta csókpecsétjét szótagokra bontva a nyugodni készülő világ ezernyi fájdalmát… Indulatszók olvadnak szám szögletében mássalhangzó jajjal sikít a „bolond hangszer”, a „fekete zongora”… [… Tovább]

Vers

úgy nyüzsög

a szem kiszáradt,a száj már csakásít, sóhajt, remeg,a tekintet is lomhán szuszog,mint lázba hullt nagybeteg. bár kódorgó tudatom szomjas,konnyadt arcom fényt kíván: −úgy nyüzsög bel?lema bánat, akár a földb?lmegannyi k?risés ibolyák. vasderes verseimb?l vásika szerelem.tenyerem csorba ívébenem illik senki homloka,hiába [… Tovább]

Vers

Egyedül

Az illusztráció Székhelyi Edit alkotása. <!– /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:””; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:”Times New Roman”; mso-fareast-font-family:”Times New Roman”;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} –>   Reggel [… Tovább]

Vers

Bágyadt árnyékok

      Selypítve tör be a fény függönyön át, bekúszik, szerényen ellepi a szobát. Halvány tárgyak testet öltenek,lassan a kávé is lef?, megszokott monotóniában felhajtom, sietek, munka a f?. Kint az utcán bágyadtak még az árnyékok is ,lassú villamos [… Tovább]