In memoriam Mocsár Zsófi díszlet-, jelmez-és fénytervező Nagyapám még nem tudta… Nagyapám még nem tudta, mi a villanyrendőr. Csudálkozva rázta a fejét, míg bajszát is megpödörte, kalapját a szél messze vitte, ha a városban járt. Persze, az ő kezében folytonosan [… Tovább]
Viaduktokról zúduló könnycseppek nem látják az Eget. Fénytelen élet, búcsúcsókot sosem hajt. Szoborárván rí. Verbalizálom az irgalmatlan frázist: nincs többé Lányom. Könyvszerelmen túl, csosszan a lélek is, mert gyászol egy betű. Előszó híján a teremtő is zokog. Pihen az ÉN-TÉR. [… Tovább]
El kellett volna veszítenem e napot, hogy élve maradj… Meg kellett volna tartanom az összes többit, mert rád hasonlítottak. Nem lett volna szabad elveszítenem a szerdát, mert így közöttünk a valóság és a semmi mezején, ahol a képzelet is szélként [… Tovább]
Isten meghallgat de van hogy nem felel hogy legyen így lámpássá az embereknek folytonosság kell és bizalom pedig nem felelnek a kulcsra zárt temetőkapuk mögötti remények sírokba zárt soha ki nem mondott mondatok itt van értelme a csöndnek itt minden [… Tovább]
„Itt vagyunk, mi, kárvallottak, nem fizettek, jól megloptak” (Írók) Humoros, olykor már a szatírába hajló, kalandos időutazásra hív Kaiser László könyve. A végig provokatív szöveg archaikus nyelvhasználata, s a szövegkönyv önmagában is Madách Imre és Arany János stílusára építkezik, de [… Tovább]
Robbanáspontnyi raritások és egyebek — Hát ez meg mi? Mármint a címben az a furi szó? — kérdezné Zsófi, ha itt volna. Direkt csinálta, hogy sohasem beszélt előttem normálisan magyarul (Van ilyen?), mert tudta, hogy magyartanárként azonnal felbőszülök, [… Tovább]
Reggeli szívatások innen-onnan Onnan tudom, hogy reggel van, hogy vagy a telefonom, vagy az ajtócsengőm dörömböl az agyamban. Na, jó, felkelek. A gyászterapeutám az. Elmúlt hét óra, tehát beszélgetésre alkalmas az idő. Mindenesetre megkérdezem tőle, hogy milyen hónap van [… Tovább]
A kép elhunyt Gyermekem, Mocsár Zsófia Alexandra munkája, a Nylon Group egyik, általa készített logója. „… S hogy ne legyen e tájék eleventől árva, az égi térre a számos csillagkép, a sok istenalak lép; csillámzó halakat befogad, helyet adva a [… Tovább]
„Ide teszem az akácról az illatot. Ide teszem a Dunáról a fényt leányról a mosolyt, a fiuról a dacot; ebből csináljunk költeményt, hogy gazdagodjatok.” (Illyés Gyula: A költő felel) Mi a művészet célja? Mi [… Tovább]
Csak most volt huszonöt, s már temetni kell. A mosolya elveszett. Most lett volna huszonhat, egy életen át siratni kell. Szemei ragyogása elveszett. Nem lesz soha huszonhét, de emlékezni kell. Teljes valója elveszett, mert egy baktérium pókhálójában csapdába esett. [… Tovább]
