Tíz dzsiszei egybeszőve

Viaduktokról
zúduló könnycseppek nem
látják az Eget.
Fénytelen élet,
búcsúcsókot sosem hajt.
Szoborárván rí.
Verbalizálom
az irgalmatlan frázist:
nincs többé Lányom.
Könyvszerelmen túl,
csosszan a lélek is, mert
gyászol egy betű.
Előszó híján
a teremtő is zokog.
Pihen az ÉN-TÉR.
Vonattemetők
elterelt pályáin túl
siklik a bonckés.
Dobban a lüktet
lüktet a dobban gyászol
az elhagyott láng.
Savas a szájíz
vastag porréteg gyomor
nagyokat reccsen.
Két vaksötét fény
undorodva cikázik
a fényes mennyben.
Meghurkolt kötél
lélegzetfájó álma
fejfa-merevség.

Ha egy József Attila mű 6 pont, akkor mennyi ez?

Kattints 1-5-ig az értékeléshez!

Ha jónak találtad ezt az írást...

Oszd meg ezt közösségi oldalakon is!

Sajnáljuk, hogy az írás nem tetszett!

A következő talán jobb lesz!

Szerző M. Fehérvári Judit 168 írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.