Vers

suttog a szél…

Mielőtt elmúlik a nyár, pipacs a széllel szóba áll: Mondd te csélcsap, – simitja a gyűrött szirmokat – hányat szerettél még, jártadban-keltedben?   Ő, csak te voltál -suttog a szél -. Másra rá se néznék, mondtam rég. Elpirul a pipacs, [… Tovább]

Vers

aztán s tovább

Ha meghalok elreppenek lebegve fel oda hol ágyat bont a végtelen Csillagtengerek legmélyén igazságtól gyöngyözve kutatom aztán s tovább a rejtelmet Álmodat álmodjam ha majd meghalok halhatatlan égjek felnyugvó Napodként s ébredjek Holdként benned örök egek rejtekén Ha meghalok elfordulnak [… Tovább]

Vers

Betömött rés

  Körbefalaz a fájdalom. Vakolni próbálok. Köporos arcomra kiül a (sa)létrom. Vegyes az érzés, tégla és vályog. Csak az üresség a közvetlen szomszédom. Tapéta-emlékek málnak le rólam, felvizesedett szívfal lüktet még némán. Már a ráncokban pangó izzadság is sótlan, befolyik [… Tovább]

Vers

Délibáb

  Gesztenyefák égboltkupolája, langyos, ünnepi koranyár. Várom. Hiszem, majd erre jár, /látatlan létet borít magára./   Délibábvilágom képzelt valója unszol, mintha igaza volna. De senki. Csupán a mosolyát idézi meg egy pajkos csitri ág.   július 1.

Vers

Stigmák

súlyos kereszttel a hátamon csak járom vége-nincs kálváriámat szenvedéstörténetem stigmái mára megpróbáltatások-csiszolta ékkövekké válva homlokráncaim közé rejtőztek észrevétlen Jézus jegyeit viselem s mint szent csuklóit és lábfejét átfúró rozsdás szegek körül szenvedés-szülte gyötrelmeimből is fényvirág terem a szívemen és áldás [… Tovább]