Vers

Paletták 3. Szőnyi István

Kékszínű esőként zuhan rá az alkony. Szemében felragyog a zebegényi táj és a lágy ívű Duna.   A halászok suta szavak csomóit oldozzák a parton, meztelen testükre rácsorog a Nap. Fák nyújtózkodnak a Hold felé. Szőnyi akvarellt fest; lelkében nyugalom [… Tovább]

Vers

Utolsó tánc

Valóban az utolsó volt. Gondoltad volna, hogy egyszer majd így ér véget szerelmünk… Mintha előre megírták volna sorsunk, miközben azt hittük, egy slágert éneklünk.   Karjaidban tartottál táncunk közben, mikor utolsó leheletem elhagyta lelkem, velem voltál, mikor legjobban fájt az [… Tovább]