Utolsó tánc

Valóban az utolsó volt.

Gondoltad volna, hogy egyszer

majd így ér véget szerelmünk…

Mintha előre megírták volna

sorsunk, miközben azt hittük,

egy slágert éneklünk.

 

Karjaidban tartottál táncunk közben,

mikor utolsó leheletem elhagyta lelkem,

velem voltál, mikor legjobban fájt az élet.

Csak ünnepelni szerettünk volna

egy új szerelmet,

de lemezünk hirtelen félbeszakadt …

 

Itt hagyom lányunkat emlékként neked,

vigyázz rá, hisz te vagy az egyetlen ember

kire bízhatom őt.

Biztonságodra nincs már szükségem,

bevégződött életem,

testem elengedte lelkem…

Szerző Magdus Melinda 7 írás
Magdus Melindának hívnak. Nógrád megyében egy 600 lelkes kis faluban élek és dolgozom. Egy ismerős által találtam rá erre az online irodalmi folyóiratra. Amatőr költőnek vallom magam, kedvtelésből, magam és mások örömére írok és próbálgatom a szárnyaimat.

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet