George Tumpeck : A túlsó oldalon

– saját fotó –

 

(meghallgatom)

 

Megkonduló sínek, az eső szemerkél

néha villámok cikáznak  az égen,

egy pislákoló lámpa sir árnyékot a falra

és a hold elfordul sápadt szégyenében.

Csak a kocsmából szűrődnek halvány fények

csak az alkoholtól zsibbadt arcoké a múlt,

a ház falán a vigyorgó régi felirat

a Szabadság szava űz mindenkiből gúnyt.

Mert hogy most szabad választani,

hogy melyik üvegből mennyit töltsenek,

becsukassam-e megint magam

vagy inkább csak önként  fizetek.

Most, hogy hirtelen jogaim lettek – mondták –

régen e téma csak vicc volt talán,

de háromhatvan volt a kenyér ára

és a Szabadság ott volt a ház falán.

Volt álom és jövőbe vetett hit,

és néha egy-egy mosoly az arcokon,

a nyugdíjból is meg lehetett élni,

és a Szabadság is ott volt a házfalon.

Becsuktak ugyan, ha nem dolgoztál

és ha mással tartattad el magad,

szólásszabadságról álmodoztál,

de neked nem lehetett egy szavad.

Viszont háromhatvan volt a kenyér ára,

és a nyugdíjasok megéltek boldogan,

vasárnaponként rántotthúst ehettek,

gyógyszerre sem költöttek oly sokat.

A rácson keresztül azért a nap besüt

és álmainkban lehetünk boldogok,

de a túlsó oldalon a Szabadság szavát

csak álmodozó szemekkel olvasod.

A Szabadság egy veszélyes szó,

mert minden embernek mást jelent.

Jó volna tudni számodra mit ér

és Te adnád-e érte az életed?

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem