P. Borbély Katalin : Két nap remény

Korrajz

 

Két nap remény

 

Szerda reggel volt, borongós novemberi köddel. Fásultan, fejfájósan ébredt, már napok óta, mióta beállt a hideg. A forró kávé marta a gyomrát, de nem foglalkozott vele. Minden mozdulat ezerszer ismételt és unalmas volt. Kezébe vette az újságot, melyet szinte automatikusan az apróhirdetéseknél nyitott ki. Itt is a szokásos kép fogadta, ügynököt keresnek meg ügynököt, különböző hangzatos megfogalmazásban. Persze, öt év alatt, amióta munkanélküli, már megszokta, és nem dől be nekik. Eleinte persze hívta a megadott mobilszámot, némelyiket személyesen is felkereste, aztán a próbanap után csalódottan vette tudomásul, hogy mások hasába lyukat beszélni nem az ő műfaja. A fásultság lassan felőrölte minden erejét.

    Aztán meglátott egy hirdetést, amely mégis felkeltette az érdeklődését. Egy „élelmiszerboltba pénztárost keresnek”. Lassan oszlani kezdett az agyában terjengő vattacsomó. Maga sem tudta, miért lett olyan izgatott. Hívta a telefonszámot. A vonal végén egy kedves női hanggal egyeztette az időpontot, és már készült is a vonathoz. Mire megtalálta a boltot, mintha kicserélték volna. Takaros kis üzletet állt a megadott címen. A megbeszélés rövid volt, de valahogy az egész rabul ejtette, nem nyomasztotta már az annyiszor átélt csalódás, csak a kisbolt polcain takaros rendben álló flakonok izgatták.

    Ahogy kilépett, melegebben sütött az őszi nap. Fel sem tűnt, hogy húsz percet várt a buszra. Gondolataiban csak a már jól ismert tervek forogtak, arról, hogy mit is tenne, ha felvennék. Szinte elrepült a délután. A máskor oly nyűgös kötelező feladatok most semmi problémát nem jelentettek. Hiszen a hölgy azt mondta, hogy pénteken felhívja, ha alkalmazzák. Már csak azt nem tudta, hogy mihez kezdjen csütörtökön.

    Nem kell újságot böngészni, nem kell semmi olyat tennie, amit mostanában szokott. Most még a feje sem fájt. A csütörtök igen nehezen telt, de aztán csak eljött az este, és ő boldog izgalommal várta a másnapot.

A péntek úgy indult, mint a többi nap, csak a várakozás tette széppé. Dél körül kezdett kicsit ideges lenni, de valami munkával elterelte a figyelmét.

    Aztán este lett, de a telefon nem csörgött.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.03.24. @ 14:27 :: P. Borbély Katalin
Szerző P. Borbély Katalin 59 Írás
1967-ben születtem. Hosszúpályiban van az otthonom, de Komáromban dolgozok Alapító tagja voltam a Hosszúpályi alkotó klubnak. 15 éve írok komolyabban. Elsősorban prózával próbálkozom. Tagja vagyok az Irodalmi Rádiónak, és a Klárisnak. Írásaim az ő antológiáikban jelennek meg.