saját fotó Zárt ajtók és rideg falak, csend honol, és kétes magány, néhol hullik már a vakolat, de kint áll néhány utcalány. Az urakra várnak késő estig, és van, hogy egész éjszaka, nem számit, hogy milyen idő, nagy úr [… Tovább]
Poligráf – Líra Sokáig ültem és néztem az ajtót, Apró rezdülés, halk léptek zaja. Vártam, nyílik-e, belépsz-e rajta, Néz-e még rám Gioconda mosolya? Az asztalon virág s mellette pohár, Csendes kortyolás, az idő szalad. A gyertya leégett, árnyékod [… Tovább]
Hol volt, hol nem volt. Legalábbis azt hiszem. Álommanó jött és szorgalmasan hintette az álomport, jutott belőle a szembe is. Történt egyszer — mert remélem, hogy csak egyszer —, egy mesebeli jávorszarvas csorda elárasztotta a várost. Nagyváros, nagy csorda, [… Tovább]
* A templom egere Szegény volt a kicsi egér, nem minden nap jutott kenyér. Öreg templom mélyén lakott, alamizsnát ritkán kapott. Estefelé lefekvésnél, anyukája sajtról mesél. Korgott az ő gyomrocskája, cirmos kandúr figyel rája. – Csöndbe legyél [… Tovább]
Gyermekversek tőlem – nektek * Maci vacsorája Maci ült az erdőszélen, testvérével játszott. Málnabokor volt előtte, csak a füle látszott. Barna volt az ő bundája, tisztán tartja anyukája. Reggel-este tisztogatja, a mancsait nyalogatja Málna után epret evett, [… Tovább]
Efi emlékére – saját fotóval Te a párbajok bolondos lovagja, ki túlvilágon szedsz most ibolyát, meséld el nekem – ha esek utadba – mit csinál egy lovag, egyedül odaát. Van-e ott sör, és szépek-e a lányok? Bontanak-e pezsgőt, [… Tovább]
Gyermeki sírás, mindig kihívás. Könnyeket törölni nagyon nehéz. Apró kis lélek — csak attól félek, késő a bánat, a szándék kevés. Állj meg egy percre, lássuk, hogy mersz-e. Csak hajolj le hozzá, nézd a szemét — nem kell [… Tovább]
saját fotó Önző lettem és csak magamnak írok, lehet, hogy nevetek vagy éppen sírok. Elrejtem arcomat, ne lássa senki — csend és a magány —, itt rendnek kell lenni. A belső béke mindennél többet ér, feledni a rutint, hogy [… Tovább]
