Poligráf – Líra
Sokáig ültem és néztem az ajtót,
Apró rezdülés, halk léptek zaja.
Vártam, nyílik-e, belépsz-e rajta,
Néz-e még rám Gioconda mosolya?
Az asztalon virág s mellette pohár,
Csendes kortyolás, az idő szalad.
A gyertya leégett, árnyékod eltűnt,
Magával víve meztelen válladat.
Egy apró mosoly, értettem mindent.
Búcsúzni nehéz, ezt már tudom,
A Nap és a Hold megteszi gyakran.
Isten kísérjen göröngyös utadon.
Vettem a sapkám, sétálni mentem,
Nem messze láttalak ott a padon.
Feküdtél csendben, pillád se rezzent,
Egy utolsó köszönés az ajkamon.
Legutóbbi módosítás: 2017.11.09. @ 14:48 :: George Tumpeck
