George Tumpeck : Csend

saját fotó

 

Önző lettem és csak magamnak írok,
lehet, hogy nevetek vagy éppen sírok.
Elrejtem arcomat, ne lássa senki
— csend és a magány —, itt rendnek kell lenni.
A belső béke mindennél többet ér,
feledni a rutint, hogy szemet szemért.
Csendesen nézni az őrültek táncát,
velük örülni, ha letépte láncát.
Mosoly az élet — rövidebb, mint hinnéd,
mire feleszmélsz, már vesztettél ismét.
Egy kézért könyörögsz, a kar is kevés…
Lassan belátod, az élet tévedés.

 

Legutóbb szerkesztette - George Tumpeck
Szerző George Tumpeck 301 Írás
BemutatkozásTumpeck György vagyok, 1953 nov. 14-én születtem Budapesten. 1985 óta élek Canadában, először Torontoban, majd az utóbbi pár évben Niagara Fallson. Hobbim a horgászás, szeretem a csendet, az egyedüllétet. Fotózással is foglakozom, és természetesen írok is. Társaságom szerint, jókedéjü, vidám emberke vagyok, én ezt inkább egy bohóc álarcának érzem