Vers

Solaris

Nem tudom mennyi van igazán Belőled, ki este holdfényben körbesétál a szobámban, leül az ágy szélén csendben, és mennyi van belőlem még, ki némán hallgat, és ha eltűnsz nem szólít, csak összerezzen.  

Vers

(K.D.-nek) Folyvást

ahogy az időt sem értettem kicsúszik az élet alólunk – a képeket sem értettem – milyen gazdag a világ, mit élünk – mert nem tudtam, nyitva-e szemem, vagy lehet még jobban – lélegzem csupán, vagy többet szívok magamba s beleveszek [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Solaris

Nem tudom mennyi van igazán Belőled abban, ki este holdfényben körbesétál a szobámban, leül az ágy szélén csendben                 – ide kellene egy vessző és mennyi van belőlem még abban, ki csak          – itt hagyjuk el az “abban”-t hallgat és ha [… Tovább]

Emlékirat

EGY EGYSZERŰ TÖRTÉNET

A néhány évvel ezelőtti szép emlék mozdított ki minket otthonról, és május 25-én, Pünkösdvasárnap, kimentünk Szentendrére, a skanzenbe. Az első épület ahová bementünk, az idei vendégeké, Macedónoké volt. Macedón? Hmm… Alig tudok valamit róluk… No nézzük csak, s léptem közelebb. [… Tovább]

Vers

Az elavult kabát

  „Amikor a rózsa kelyhét kitárja, egyedül is tündököl.   Az exhibicionista kabátja alól kikandikál a magány.   De ha mind csupaszok lennénk, mit oszthatna meg velünk?”   Ezt kérdeztem néhány évvel ezelőtt… … Már nem tudunk szökni az árnylepte [… Tovább]