Nem tudom mennyi van igazán Belőled, ki este holdfényben körbesétál a szobámban, leül az ágy szélén csendben, és mennyi van belőlem még, ki némán hallgat, és ha eltűnsz nem szólít, csak összerezzen.
ahogy az időt sem értettem kicsúszik az élet alólunk – a képeket sem értettem – milyen gazdag a világ, mit élünk – mert nem tudtam, nyitva-e szemem, vagy lehet még jobban – lélegzem csupán, vagy többet szívok magamba s beleveszek [… Tovább]
Nem tudom mennyi van igazán Belőled abban, ki este holdfényben körbesétál a szobámban, leül az ágy szélén csendben – ide kellene egy vessző és mennyi van belőlem még abban, ki csak – itt hagyjuk el az “abban”-t hallgat és ha [… Tovább]
Nem halogatom tovább. Mások se ússzák meg! 🙂 Hogy duzzad a tavi ár! Drágább is a kaviár… Nem terelném elvi síkra, – van-e halban centis ikra? Erotikát rejteget: – Hogy fejik a haltejet? Hol telik a [… Tovább]
A néhány évvel ezelőtti szép emlék mozdított ki minket otthonról, és május 25-én, Pünkösdvasárnap, kimentünk Szentendrére, a skanzenbe. Az első épület ahová bementünk, az idei vendégeké, Macedónoké volt. Macedón? Hmm… Alig tudok valamit róluk… No nézzük csak, s léptem közelebb. [… Tovább]
„Amikor a rózsa kelyhét kitárja, egyedül is tündököl. Az exhibicionista kabátja alól kikandikál a magány. De ha mind csupaszok lennénk, mit oszthatna meg velünk?” Ezt kérdeztem néhány évvel ezelőtt… … Már nem tudunk szökni az árnylepte [… Tovább]
(A.E., K.D., J.A.) Tőled tudom – minden ember fenség – Észak-fokkal mostan mire mennék; titkot fejtünk ezer évek óta, s nem szűnik meg itt az idegenség. Téged mindig másvalaki mért meg – használnak csak, semmihez se mérnek – mutogatnak, ha [… Tovább]
