Vers

nyolc

    ( mert vagy…) szívburokban lélegző valóság fák hegyén gubbasztó nyárízű gondolat sodródás lebegés zuhanás tavaszra gombolt meleg kardigán hatalmas madárszárny súlytalan éjszakákban szédület mikor az átlátszó csendekben elmerülsz velem feloldozás virrasztás bőrömön remegés húsomban néma hadsereg csontjaimban örök [… Tovább]

Humor

Ábra

Kedves Péter! Két észrevételem van az írásoddal kapcsolatban:1. Kevés lett.2. Az utolsó mondatnak semmi súlya, mivel a legelején leszögezted, hogy könyvelőről van szó.Jó volna bővebb sztori keretében újralátni ezt a karcolatot. Üdvözlettel: Ágota Egy edzőteremben csörömpölnek a súlyok, az ajtó [… Tovább]

Mese

Mézi virág akart lenni

– mese kicsiknek és nagyoknak     Az erdőszéli kaptárban lakott a méhkirálynő, körülötte sok-sok méhecskével, akik az ő lányai voltak. A királynő munkára nevelte lányait. Meg is látszott ennek az eredménye,  mert mézben fürödhetett a nagy család apraja-nagyja. A [… Tovább]

Vers

Válladra húzod

Mit az éj vetett,  loppal learattam, derengő kévékbe kötöttem illatod, szívemre félhomály szitált, egyenként gyűjtöttem be minden lélegzetet, sóhajt, ujjad hegyén hogy rezdül az álom, s a hűs, hogy  úrrá lesz a mozdulatlanságon, válladra húzod könnyű takaród.     Most [… Tovább]

Vers

Őszinte, tiszta giccs

Egy Wahorn-kiállítás margójára Ha a kezemmel hátadon simítok, ha lágy vizet áraszt a tavaszi szél, ha szerelmes dalt fúj a rigó a fán, ha mindenhol őszinte tiszta fény ég, ha azt súgom a füledbe, hogy én, most  ha épp meghalnék, [… Tovább]

Vers

Merre indultam?

  Néha még megkeres a gyötrő álom: zuhatag szélén magamban állok, kéklő messzeség hegyormait látom, de mélybe hívnak fehér kristályok.   Titkot rejt a távol, oda kell jutnom – küldenek üressé lett tegnapok: értelmét a létnek csak ott találom, s [… Tovább]