Szilágyi Hajni - Lumen : nyolc

 

 

( mert vagy…)

szívburokban lélegző valóság
fák hegyén gubbasztó nyárízű
gondolat sodródás lebegés zuhanás
tavaszra gombolt meleg kardigán
hatalmas madárszárny súlytalan
éjszakákban szédület mikor
az átlátszó csendekben elmerülsz
velem feloldozás virrasztás
bőrömön remegés
húsomban néma hadsereg
csontjaimban örök és állandó
véremben zubogó ősi dal
testemre tekeredő éjlián
szemhéjam mögé rejtőző képzelet
ráncaimban emlékezet számon
eleven láng ágyamban fészek
párna alá hajtogatott mezítelen álom
játszani vágyó konok gyermek
ki esténként ölembe hajtja fejét
örvény ég és föld között
reggeli kávémban kavargó édes éj
kertben zuhogó szél mélykútba
áradó dacos folyó rímtelen
verssorok alanya és állítmánya
nappalok szerető magánhangzója

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"