Levél

Itt felejtett kettőség

Beszélj magamban. Minden hajnalod kibontja fényem kontyát. Minden erdőd kecses fuvallatod érintésétől borzolódna. Mint hosszú pálcaujjak, fegyelmezik szívünket a fák. Madárcsevegésbe fojtva őrzöm, hozzád repülni kész, beszédes leveleim. Itt ősz van. Kint még tavasz, esőtől tompa észjárású délelőtt. Lomhaságba bújna, [… Tovább]

Vers

Levél Attilának

  Te kolduskirály! Gyalogutak mezítlábas hőse; pogány sorsok hárfása vagy, ribancok szeretője!   Hol van Márta, Judit, Flóra- a legnagyobb hazugok?! És Isten tudja, ki bántott még, akiről nem tudok…   Anyád megcsalt! Mit szólsz hozzá? Hadészt tömi fazékból. Kenyeret [… Tovább]

Vers

Charlotte harca

Henri Fantin-Latour festményéhez 1882       Kalapjában zörgő virág – száraz, szúrós a tekintet, szívburok rég farsangi bált őriz – nyomát szerpentinnek. Bódulat volt az az örvény? Leányságból kifordító?… Önkényt szabhat ma a tömjén, de botlást nem ismer kígyó. [… Tovább]

Vers

Kolduló

Kenyeremet ettemjó késsel szegetten,vacsorálni gyűltekköribém a bajok. Könnyű lett a lelkem,könnyűt énekeltem,nem vigyázta senkifájnak-é a dalok. Szegény ember vagyok,mint az ártatlanok,ezért nagyra növőfára akasszatok. Hiszen a világnak,a világ bajának,úgyse nem segíthet,élek-e, vagy halok.