Az idei télbetöbbször bele haltam,bezárt lelkem mélyénhalotti leplem-varrtam.S lám mire elfogyottaranyhímző szálam,rügybontó tavasz lett,s kibomlott a szárnyam.
Te kolduskirály! Gyalogutak mezítlábas hőse; pogány sorsok hárfása vagy, ribancok szeretője! Hol van Márta, Judit, Flóra- a legnagyobb hazugok?! És Isten tudja, ki bántott még, akiről nem tudok… Anyád megcsalt! Mit szólsz hozzá? Hadészt tömi fazékból. Kenyeret [… Tovább]
Henri Fantin-Latour festményéhez 1882 Kalapjában zörgő virág – száraz, szúrós a tekintet, szívburok rég farsangi bált őriz – nyomát szerpentinnek. Bódulat volt az az örvény? Leányságból kifordító?… Önkényt szabhat ma a tömjén, de botlást nem ismer kígyó. [… Tovább]
Kenyeremet ettemjó késsel szegetten,vacsorálni gyűltekköribém a bajok. Könnyű lett a lelkem,könnyűt énekeltem,nem vigyázta senkifájnak-é a dalok. Szegény ember vagyok,mint az ártatlanok,ezért nagyra növőfára akasszatok. Hiszen a világnak,a világ bajának,úgyse nem segíthet,élek-e, vagy halok.
