Vers

Por csókolt

  Akkor satnya karjaikat magasba emelték útmentén a vén fák, maroknyi por csókolt tegnapba veszett léptet.   Zöldellő füvek térdeltek árok sáros szájához eső mosta arcukon a holnap ígéretével, míg álmodat ellopva sietett tova a hajnal, anyád kezéből szökött hozzád [… Tovább]