Vers

Végül is

  Ne mozogj, temetlek éppen, hadd takarja szépen vállad a föld, nyugton kell maradnod még egy keveset. Tudod, ahonnan én jöttem, zsíros és fekete a hant, ez meg szinte homok, nyitott szemedre hangtalan pereg,s egykedvűen ül meg homlokod redői közt: [… Tovább]

Novella

Szentimentális férj

  Borostás férfi nyit be a virágüzlet ajtaján. Az illattól megtántorodik, az övétől pedig az elárusító kisasszony. Talán húsz esztendeje nem járt már ilyen helyen. Miért tette volna, az ideje úgyis rablók martaléka… Akkoriban még viszonylag egyszerű csokrok és cserepes [… Tovább]

Vers

Tűzben

Nem vágytam még így a csókra, melegre, mit adhat gyufaláng.Összefonódni a tűzzel,ostobán kúszni egekre,és fáradtan tarló tövébe bújni.Újra lángol a nap,bíbor hajnalánszelek alá hullik a meztelen nász,hogy ne lássa senki élte alkonyán.Nyomában csend, zokogó, fekete gyász.Elfeledett árva álmok fénye int,karodban [… Tovább]

Vers

Kötődés

itt vagy és látod mindegy illesz-e a világhoz az így is úgy is biztos kezekkel húz magához te gúzsba kötött álmod csitítását se győzöd és húsodba ivódnak rokonok ismerősök viszed hozzák a gondok batyuit dús csomaggal goromba képpel homlok- redőkre [… Tovább]