Vers

Megkésve

Megkésve                       Koosán Ildikó  Anyám félénk volt, bátortalan,mint üvegházi virágot óvni kellett,mellette állni, támaszra várt,biztonságérzetét az adta meg, ha kimondatta, meghallgattacsaládja gondjait, baját;végsőkig pontos volt minden tette,csöndesebb délután, ha tehettehímezett, csipkét varrt, művészetétkíváncsi szemek kísérték;pár semmi szálból született az értékátlényegült az öltések [… Tovább]

Vers

Csodákat rejtesz

Nem lángol felettünk a hajnali szél,jobban fázunk a vénült reggelinél,kastélytükrökről beszélek zavartan,fel-felvillan, ahogy ülsz mozdulatlan. Mindegyik tükörbe téged képzellek,oldó virága vagy haldokló rügynek,csodákat rejtesz gyökértől a lombig,kísérlek a legutolsó ajtóig. Nekem termő, rezdületlen gyümölcsfám,tavaszunkban görnyedt hátú szivárvány,nem hallom sehonnan vissza [… Tovább]

Vers

Canticum Canticorum

Tompa szomjam csókodban elvetél Ahogy nyakadon szétmáll az ezüst, Rubin-formád  belémivódik mint Pórusokba a cigaretafüst; Ásvány-húslebegésed az élet: Ajkad, mint a bűn, marja testemet, Ez az örökké szeretnivágyás Részemmé vált,óh,mint a vízkereszt.   De ne hidd,ne hidd ,hogy a csókok [… Tovább]

Vers

Kerestelek

    Amerre nézek,mindenütt tenger,ég és kék hegyek,talpam alatt ezernyiszínes kavics, mintapró ékkövek,a hullámok fölött ugyanaz a sirály köröz, röptében talán nekem integet… A kéket keresem most is, mindhiába:zöld és azúr, fehér és sárga kövekbe zárvacsak az emlék némaságamaradt a [… Tovább]

Vers

Nyár

Magasra rendelte Isten a napot fakoronákra merész hegycsúcsokra egy mezítlábas lidérc tapasztotta oda sárral elkevert izzadó lángokkal s most minden csöpög tőle véreres a táj egy aranysárga búzaszemben reszket a szűz nyár megbontott hajába ezerjófű leng mint pucérfenekű angyalok nevetése [… Tovább]

Novella

Gizi néni

A könyvelő lányok sem méltatták sok figyelemre, sőt háta mögött elnevezték Gizi néninek.   A metróállomáson vegyes korosztályból tevődött össze az utazóközönség. A hajnali első szerelvényre vártak. Ismerős, fáradt, megtört, álmos arcok. Szinte naponta ugyanazok az emberek utaztak, a négy [… Tovább]

Vers

Mélyemben

… Azt akarom, azt a tegnapi napot,amikor puha ágyunk volt az asztalunk,tiszták voltunk, nem éreztem szilánkot,virágokat szült tündöklő nyarunk.                   –   napot-szilánkot… asztalunk-nyarunk… kicsit sok a ragrím így egycsomóban, plusz még ott van az ágyunk is…   Válaszod szófoszlányokból összerakom,mielőtt elfogyna [… Tovább]

Vers

Lélekpornó

A csendes csókok híve vagyok, az első érintéseké, mint ahogyan a selyeming szégyellősen súrolja a bőrt minden összezavarodott levegővételnél. Gyengéd vihar tombolt a kanapén; őrzöm a hajótörést szenvedett illatod.Kárpitmintásra feküdte az arcát, melléfekszem mielőtt a szófa meztelenül hullámzó redői végleg [… Tovább]