Koosán Ildikó : Megkésve

Megkésve
                       Koosán Ildikó
 
 
Anyám félénk volt, bátortalan,
mint üvegházi virágot óvni kellett,
mellette állni, támaszra várt,
biztonságérzetét az adta meg,
ha kimondatta, meghallgatta
családja gondjait, baját;
végsőkig pontos volt minden tette,
csöndesebb délután, ha tehette
hímezett, csipkét varrt, művészetét
kíváncsi szemek kísérték;
pár semmi szálból született az érték
átlényegült az öltések sorába
gyöngédségétől  a pillanat;
ahogy a munka egy részét befejezte
elmerengett,  percekig maradt
mozdulatlan, elégedetten;
e csöndes délutánokat szerettem.
meséi, mint nyárfabolyhok- pelyhek
hulltak az eszmélő gyermekfantáziára,
meselényei bátrak, igazak lehettek:
akkor még nyugodtabb volt a világ,
erkölcs, tisztelet, a mára divatjamúlt
jellemépítők fészkeltek be a szobába
láthatatlan, igazgatni botló léptemet.
Anyám félénk volt, bátortalan,
erősebb mégis minden veszélynél,
a bajok súlyát szótlan viselte,
s ha nem futott többre a reménynél
vigyázott rá, legalább az maradjon;
sokszor túl hamar jött az alkony
lámpafénynél folytatta tovább,
dolgozott néha éjszakákon át,
ha időre kellett a dolgot rendbe tenni;
nem tudhattam akkor ehhez mennyi,
mennyi önfeláldozás, lemondás kellett,
éltük gondtalan az otthon melegét;
szeretnék az időbe most visszamenni,
megsimogatni szótlan a kezét.
 
Szombathely, 2015. május 9.
 
 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 952 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.