Vers

Könnyű álom

Sérthetetlen messzeség a vállad.Akár gyöngyharmat a hegytetőket,éjjelente fénnyé mosdatnálak. Lángszirmú sugaraidtól égek.Mint könnyű álom sejtfalaidon,dacos csendje lettem a hűségnek. Fekete az inged, tűz az arcod.Gyenge ujjaim közt levetkőzöl,s megcsókolsz rajtam minden szilánkot. Mert éhes voltál, megetettelek.Sóhajod sóvárgom nemsokára,óh gőgös szívek [… Tovább]

Vers

Évszakok

  Keskenyedik a tarló,  Testesedik tar ló: Lefosztja menyecskéjét, Elosztja szerezményét A hó.   Szenderedik a hó, fagy, Hemperedik a csónak: Dalolja szerezményét, Karolja  menyecskéjét A Nap.   Cseperedik az eső, Heveredik a mező: Beoltja környezetét, Leoldja bőr-tegezét A hő. [… Tovább]

Vers

Hazudtalak

A némaság rég átjárhatatlan, bánatvirágok fekete hollók, szemed tükréhez alázat csattan, mondatok sora benned dekódolt. Kiürült házad falain árnyak, korláton lóg egy elmúló viszony, többé nem mondom, édes, imádlak, érintésed jég az ujjaimon… Vonszolom inkább mással-magányom, mint csalárdságod nehezült terhét, [… Tovább]

Vers

Csillagokat lopok…

Csillagokat lopok, mint égi lomok szerteszét szórtan, hevernek szótlan.   Kihűlve várnak, mint éji árnyak, siratják a Holdat szívük behorpadt.   Búskomor a táj, vedlett élet fáj. Kihunyt minden fény, kihunyt a remény.   Nem lopok többé…

Vers

Séta Taorminában

  Séta Taorminában                       Koosán Ildikó tető tető fölött,művészet minden parányi hely,köznapba költözöttrégmúlt, remekműveivel meséli elszélcsendes, viharos éveita történelemnek. Romok, kőfalak, ámpolnanövény,templomok hűs homálya,ékszer az isten tenyerénez a város, nem hiábafestői, magasztos, lenyűgöző,jóleső ámulatba ejt; irgalmas szamaritánus? bűnöző?a bámész itt mindent elfelejt, impressziók halmazában [… Tovább]

Vers

Lennék

Illusztráció: saját festmény   lennék szikrányira apadt könnycsepp szemed savójának csillogó gyémántja haragtól izzó pupilládon ragyogva hangsúlyoznám íriszed változó színét mikor derengő hajnalok félhomályában magad alá vetülő árnyékodon megpihennél ha kipréselnél hunyorogva lelked kapuján legördülnék arcodon bőrödet simogatva ajkadat cirógatva [… Tovább]

Vers

Az ötödik parancsolat

halálra ítélt halálraítélt Ne!Az irgalomba vájja körmeita kék-idegű rettenet,őrizzétek az anyák örömét!Ne öljetek!A hívó szavú gyermekekért,a tiszta tekintetekértőrizze meg a Földa Mindenségből ideörököltcsodát,a létezést,és méltón,ahogy a szívetek dobog,ahogy gyermeket ölel karotok,az egyetlen végzetetlélegezze e korhadó világ,azéletet.Üvöltsenek a fák,a folyók sisteregjenek,dörögjenek [… Tovább]