Böröczki Mihály - Mityka : Az ötödik parancsolat

halálra ítélt halálraítélt

Ne!
Az irgalomba vájja körmeit
a kék-idegű rettenet,
őrizzétek az anyák örömét!
Ne öljetek!
A hívó szavú gyermekekért,
a tiszta tekintetekért
őrizze meg a Föld
a Mindenségből ideörökölt
csodát,
a létezést,
és méltón,
ahogy a szívetek dobog,
ahogy gyermeket ölel karotok,
az egyetlen végzetet
lélegezze e korhadó világ,
az
életet.
Üvöltsenek a fák,
a folyók sisteregjenek,
dörögjenek hegyek,
és fájjon az agyvelő,
ne öljetek!
A bűnnel, ami
összeroskaszt,
önmagát írtja ki fajom,
és mocskaiba gonoszodnak
pénz,
gőg,
hatalom.
Tagadom
a legősibb pillanatommal
a törvényes halált,
vallom,
csillagig főt emelve,
a lélegzetekre bízott időt.
Míg átokverte bűnt hordoz a szív,
átéget csontomig,
kikezdi húsom igazát,
– elátkozott világ –
a borzasztó adósság,
a tövismarta hit,
ne zavarjátok Isten álmait!

 

Legutóbbi módosítás: 2015.05.08. @ 07:05 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.