Nap: 2015.05.23.

    Nem használnak a közhelyek, hazudok, mert néha csak így lehet, tagadni, hogy ne szakadjon el a szívemet tartó cérna, nélküle elönt a könny és néma rettegés költözik az emlékek helyére, a sokadjára is kétséges, vajon megérte kérdés, pedig [… Tovább]

    Konok sötét kereng a fák alatt, nem ér le már a lámpafény, s a nap, ha volt, hát elbukott, soványka sárga könny csorog az ablakok koszos szeméből. Esőköpenybe várt a hét, megannyi szép varázsszemét lehunyta, s didergő álmaimba [… Tovább]

“Das Herz im Delta” Theodor Däubler után szabadon   A dalok csendben szerelmeskednek a Nílussal. Egy flamingó vérző parázson guggol. Nappali lámpás. Fényesen világít. Nincs más ott, csak a kimondatlan szavak.   A versek, mint játékok sereglenek, áradnak tova. A [… Tovább]

  Valami különös csend feszül fölénk,sóhajos, igéző várakozás,s mint harsány, újszülött beteljesedés,elborít mindent a bíbor ragyogás. Szunnyadó lelkek eszmélnek fényre,fölrázva  hosszan álmodók hadát,múlik az árvák néma szenvedése:balzsam az éteri hajnalhasadás. Vedli a szürkület árnyék-ruháját,omlik a földre a fény- üzenet,enyhül a [… Tovább]

Amit magyarázni kell szívszaggató lázban felhőszakadás az, csontig hasító záportűz.Nem mond semmit,bár mindent akar. Egymást kergetik a szívben az őrült szavak,de el semmit sem érnek… Így élünk viharos ölelések jégpáncéljain összefagyva,elszabadult hajóágyúkéntfelnyársaló zajban. S fáj a pusztán kimondott szó.Hát hogy [… Tovább]

  Akkora mocsok vesz körül,s olyan széles az árok,Jákob ölében isten ül,s én lajtorjámra várok. Nincs fogódzóm se, meg mineklépdelnék fokról-fokra,ha az utolsó léceketmég mindig Jákob fogja. De állandóan visszadől,hiába döntöm égnek,segítsetek, hogy néha föl,és ne csak visszanézzek. Kihűl a [… Tovább]