p. nagy edina : Május-szerelem

Lilák, lilák, lilák a fák. 
Fehér, fehér, fehér a csend. 
Anyám te föld, beszélj, beszélj, beszélj, 
apám te szél, szeress, szeress, szeress!

Világoszöld fohászkodás szorult belém. 

Eressz, eressz te görcsös ér, 
a fák ma, mind jövendölés! 
Ha még ölelsz, szoríts, szoríts, ha bírsz, 
erőm anyám a föld, apám a szél. 

Lilák, lilák az orgonák, fehér a fény.

———————

Nem hozták meg ezek az ismétlések a várt hatást, nem fokozták bennem a tavaszt. Gondoltam, a végére értelmet nyer majd az egész, valami brilliáns rím jön, valami nagy csattanó… de elmaradt. 

 

Lilák a fák, 

fehér a csend. 

Hallgasd csak: u-/u-/u-/u-

Micsoda gyönyörűséges jambusok! 

Ha ismétlünk: u-/–/–/u-/ agyon van vágva a mássalhangzótorlódással. 

Látom a végigvonultatni szánt lüktetést, de a ritmus oltárán elvérzett az értelem, s leesett a hangsúly a hangzás egyéb részeiről. 

Nem tudom, mit akartál írni, mit akartál éreztetni velem, és hiányolom a rímeket. A rím akkor jó, ha a magánhangzókon túl megegyeznek a mássalhangzók is legalább a képzés helye szerint. 

Az első – tán – rímnek szánt páros: 

beszélj -belém – az “sz” és az “l”, a “j” és az “m” nagyon-nagyon messze vannak egymástól. 

beszélj-szeszély, veszély, vezér… stb. Nem verset írok helyetted, csak mutatom, mi történik, ha a megegyezik a mássalhangzó, aztán a képzés helye szerint egyezik, távolodunk, romlik az összhang. Közel kell maradni. 

Köszönjük a beküldött munkát, én most visszaadom újragondolásra. NHI

Legutóbb szerkesztette - p. nagy edina
Szerző p. nagy edina 6 Írás
Nem más ez, csak tétova kísérlet. Kideríteni hol kezdődik a világ és hol érek én véget.