Nagy Edina Szerző
Vezetéknév
Nagy
Keresztnév
Edina
Ország
Hungary
11 hónap Nincs Komment

Lilák, lilák, lilák a fák. 
Fehér, fehér, fehér a csend. 
Anyám te föld, beszélj, beszélj, beszélj, 
apám te szél, szeress, szeress, szeress!

Világoszöld fohászkodás szorult belém. 

Eressz, eressz te görcsös ér, 
a fák ma, mind jövendölés! 
Ha még ölelsz, szoríts, szoríts, ha bírsz, 
erőm anyám a föld, apám a szél. 

Lilák, lilák az orgonák, fehér a fény.

———————

Nem hozták meg ezek az ismétlések a várt hatást, nem fokozták bennem a tavaszt. Gondoltam, a végére értelmet nyer majd az egész, valami brilliáns rím jön, valami nagy csattanó… de elmaradt. 

 

Lilák a fák, 

fehér a csend. 

Hallgasd csak: u-/u-/u-/u-

Micsoda gyönyörűséges jambusok! 

Ha ismétlünk: u-/–/–/u-/ agyon van vágva a mássalhangzótorlódással. 

Látom a végigvonultatni szánt lüktetést, de a ritmus oltárán elvérzett az értelem, s leesett a hangsúly a hangzás egyéb részeiről. 

Nem tudom, mit akartál írni, mit akartál éreztetni velem, és hiányolom a rímeket. A rím akkor jó, ha a magánhangzókon túl megegyeznek a mássalhangzók is legalább a képzés helye szerint. 

Az első – tán – rímnek szánt páros: 

beszélj -belém – az “sz” és az “l”, a “j” és az “m” nagyon-nagyon messze vannak egymástól. 

beszélj-szeszély, veszély, vezér… stb. Nem verset írok helyetted, csak mutatom, mi történik, ha a megegyezik a mássalhangzó, aztán a képzés helye szerint egyezik, távolodunk, romlik az összhang. Közel kell maradni. 

Köszönjük a beküldött munkát, én most visszaadom újragondolásra. NHI

12 év 2 komment

 

Rozsdált kályha hever koszsarokban,
zavarában lánylangyost dohog,
-kéményét még jó kezek falazták-
kormot köhög, repedésbe rak,
kis vasporszagra így a vágy, a vad.

´Uccsó´ játékát most hát bedobta,
-kislány ül egy sámlin- égbe megy?
Emlékkenyér ropogillatától
piszkolt szája ámulnyi id?re
nyállalcsorgón fájjal felreped.

Kutacskával sutulna a lángon,
torztestbaba holt zsarátnoka,
tisztaruhaálom altatója,
dikójának koszlott vánkosára
doh tel? penészvirágot hajt.

Füstök csípje mész helyett rakódik,
tivornya csekélye trágyab?z,
mindegy már ki kinek is rokona,
rossz asztalon honnan is a bor ha
t?le ember még keménykedik.

Majd a reggel b?zös fetrengése
csíkot húz a deres ablakon,
feddést ont, már nem dacol az éjjel,
kesert kapál az üres arcokon,
gazukkal sok szent is megtelik.

Üvegszilánk vércsíkhoz asszisztál,
böffent hozzá, rá, e méla nap,
hanyag élet ébredezik t?le,
tombol jó éh, józan rést harap,
de ez a nyomor kínosan konok.

 

 

12 év Nincs Komment

 

 Most még jó meleg van, de félek
ha ?rült-önz?n szavakat csen
ma is az íráskényszer,
s a lelkem megint kiürül,
tán´ kih?l az ihlet? csend is,

mert hiába is vajúdom némán
– ahogy asszony, eltitkolt gyermekét
megráncolt és izzadó homlokkal –
a kikívánkozót, a költeményt,

mit lélegzeteimb?l kifontam
a vágy elgémberedett tenyerén,
újra kiszakad bel?lem vele
az izzó lávává olvadt remény.

Aztán némán fekszem az ágyon,
vacog a csend mellettem, leül…
Hideg lesz itt benn nálam,
szöges, vágyveret?; és fázom
majd megint vers-gyermektelenül.

 

12 év 3 komment

Megcsörrent a kanál
az asztal fölött.
Egy ezüst nyár
aranyló télbe költözött.

Sírok, mint egy kisgyerek.

Anyám! Emlékeid fölött
a sebek behegednek,
de én nem felejtelek!

Anyám, Te rézhajú porcelán…
Könyvünkben visszalapozgatok
éveket…
… átírnám, de már nem lehet.

B?röd bordázott
bársonyán alszom
el, és álmodom ma is
mint lehelted magad
rám lelkest?l,
minden
melletted-éjszakán.

Emlékbörtönömbe
bezárlak most,
hogy szavaiddal
a lángokat el ne mosd,
mert az id?d alkonyán
már ez nem Te vagy.

Figyelsz még rám onnan,
éveidb?l, anyám?
Nézz újra rám
had csodáljalak!

Te csúf világ, ne rohanj úgy!
Feln?ttem.
Látom már hogy suhansz
életeken át…
Állítsd meg az elmúlást,
had szeressem itt
még kicsit anyám!

12 év 4 komment

 

 

I.

… haló léptek
nincs nesze surran…

… ígéret nélküli
szavak súlya koppan…

… er?tlenség emeli
magasba a semmit…

… karmok markolásszák
lelkünk sérelmeit…

II.

… libben a sóhaj
nevenincs leple
átlátszó fátyollal
testünk áttekerve…

… lépünk a ködbe
kémleljük a nincsent
fognánk egy álmot
de tovat?nt a minden…

III.

… indul a senki
sehová haladva
léptei nélkül
egyhelyben maradva…

… szemei zárva
a színtelent kutatja
forrt pilláival
a fényt kitaszítja…

… fülében csend döng
zajtalan múlatja
szavak nélkül
lassan elhalkulva…

… b?rén az élet
hal el jajongva
érzések nélkül
értelmet nem kutatva…

… szájában üres
temet? fészek
morzsalékaiból
az íztelenségnek…

… felh?k kúsznak
a bezárt orrba
hamvadó képek
illó súlytalanja…

… forrás nélkül
homályos csendben
meredt a nincs
hiányzik minden…
 
 

 

 

12 év 5 komment

     

 

Emlékek nélkül

 

 Szemedre sem emlékszem,
hajad színe szürke talány,
mozdulatlanságod megrabolt,
nem hozzám szólt a tánc.

Testvérem a Hold.

A Nap tüze sem értem dalol,
es?k lágy illanó cseppje lop
létembe vérz? halk magányt,
lassan merengve múlok el.

Ágyasom a Halál.

 

 

Nagy Edina Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.