Lilák, lilák, lilák a fák. Fehér, fehér, fehér a csend. Anyám te föld, beszélj, beszélj, beszélj, apám te szél, szeress, szeress, szeress! Világoszöld fohászkodás szorult belém. Eressz, eressz te görcsös ér, a fák ma, mind jövendölés! Ha még ölelsz, szoríts, szoríts, ha bírsz, erőm anyám a föld, [… Tovább]
Rozsdált kályha hever koszsarokban, zavarában lánylangyost dohog, -kéményét még jó kezek falazták- kormot köhög, repedésbe rak, kis vasporszagra így a vágy, a vad. ´Uccsó´ játékát most hát bedobta, -kislány ül egy sámlin- égbe megy? Emlékkenyér ropogillatától piszkolt szája ámulnyi [… Tovább]
Most még jó meleg van, de félek ha ?rült-önz?n szavakat csen ma is az íráskényszer, s a lelkem megint kiürül, tán´ kih?l az ihlet? csend is, mert hiába is vajúdom némán – ahogy asszony, eltitkolt gyermekét megráncolt és izzadó [… Tovább]
Megcsörrent a kanál az asztal fölött. Egy ezüst nyár aranyló télbe költözött. Sírok, mint egy kisgyerek. Anyám! Emlékeid fölött a sebek behegednek, de én nem felejtelek! Anyám, Te rézhajú porcelán… Könyvünkben visszalapozgatok éveket… … átírnám, de már nem lehet. B?röd [… Tovább]
I. … haló léptek nincs nesze surran… … ígéret nélküli szavak súlya koppan… … er?tlenség emeli magasba a semmit… … karmok markolásszák lelkünk sérelmeit… II. … libben a sóhaj nevenincs leple átlátszó fátyollal testünk áttekerve… … lépünk a [… Tovább]
Emlékek nélkül Szemedre sem emlékszem, hajad színe szürke talány, mozdulatlanságod megrabolt, nem hozzám szólt a tánc. Testvérem a Hold. A Nap tüze sem értem dalol, es?k lágy illanó cseppje lop létembe vérz? halk magányt, lassan merengve [… Tovább]
