Vers

Lét-fösvény

  Fáradt vagyok. Lent hagyom ma a redőnyt.Nem kell most világos, mert bántja szemem,s úgysem fedhet fel nekem oly szeretőt,aki már váráskor izgat. Istenem,lásd elpihentetném kiélt vágyaim.Csendet. Pszt. Komolyan nem érdekel. Hallod?Nem szándékozom túl lakom rácsain,idebent várom fejemre a hantot.Temess [… Tovább]

Vers

Egyedül

Sárga ruhádban hiába dagadsz az égen,engem nem melegítsz.Csak nyújtózom utánad,  s törvényeid tintásüvegébenselymes hajfürtjeimből egyet magadhoz szorítsz.

Mese

Kislány horgászbottal

  — Hová mentek, fiúk? — kérdezte Vanda idősebb testvérét és barátját. — Horgászni a folyóra. — Veletek mehetek? A két kölyök összenézett és elnevették magukat. — Minek? A lányok nem tudnak horgászni. Különben is nincs horgászbotod, akkor meg, hogy [… Tovább]

Humor

A tyúk

  Vasárnap délelőtt volt. A napsugarak beragyogták az egész udvart. A macska a ház tövében nyújtózkodott és elégedetten dorombolt. Ritka alkalom, amikor dédnagymaminál egyszerre összejön a család. A sparherten rotyogott a finom tyúkhúsleves, sültek a finomabbnál finomabb pecsenyék. Dolgos kezek [… Tovább]

Vers

Életútról

egy árvácska monológja       Nyúlok, ha megszorít utcakő vagy márvány, ott, hol a harmathoz vér tapadna járdán, s nyílok, ha lelkek közt farkas-éh üvöltöz’ készülvén ólomtól loccsant agyvelőkhöz! Csecsemőt siratok s temetetlen anyját… Mért, hogy szép bolygónkat untalan [… Tovább]

Kisregény

Isten malmai – I.

Kaptam egy becsmérlő véleményt, ezért újra kezdem publikálni… Mennyire van igaza? Zápor után, vihar előtt     Átdolgozott változat A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. www.irodalmiradio.hu (meghallgatom) 1_Zápor után, vihar előtt   Az égen még szakadozott felhők úsztak, de [… Tovább]

Vers

Utolsó kenet

  Világéjfél előtt Néhány perccel Még délibábosra Gömbölyödhetnek Az újra fújt lufik   A romok közé Itt-ott még Besüthet a nap   Fegyverkezünk…   De vigasztaljon bennünket A tudat Hogy bőrünk AVON-nal kezelve Még a halál után is   Egy [… Tovább]

Vers

Taormina

  TAORMINA                        Koosán Ildikó aki  A SZINEK, FORMÁK zuhatagában„VÉDŐFELSZERELÉS NÉLKÜL”eszét, szemét, szívét TÖLTI VÉGTELEN IRAMBAN, s a téridő  FÉNYTÖRÉSEIN átMAGÁHOZ mértéktelenül közel engedilélekazonos REZDÜLÉSEIT,  AKARATLANUL is fogja leszaz elé tornyosuló SZÉPSÉGÁRADATNAK. Taormina- Letoianni   2015. május 1.   

Vers

Hírszemle

1. Fölébredek. Jaj, lágy semmittevés – a rádióból földemet verik, s a három percbe zsúfolt hírverésoldozgatja az álom görcseit. Mint aki mindent márványkőbe vés,úgy szónokol az éter bölcse itt,honnan e rám tukmált fölismerés,hogy én is higgyem, ha már ők merik? [… Tovább]