egy árvácska monológja
Nyúlok, ha megszorít utcakő vagy márvány,
ott, hol a harmathoz vér tapadna járdán,
s nyílok, ha lelkek közt farkas-éh üvöltöz’
készülvén ólomtól loccsant agyvelőkhöz!
Csecsemőt siratok s temetetlen anyját…
Mért, hogy szép bolygónkat untalan felszabják,
s vétek, ha megvalljuk – utunk Igaz Élet!
„Rendünk” hisz olajos, ködlő semmivé lett.
Kidobott sárga folt? – virulni ma gáton!
Csillaggá hamvadni elnyűtt bőrkabáton,
s árván, míg bomba hull sírhantot kimérve…
Szélben – hogy porladjon vasmadarak népe!
Vajúdok! Fény felé illatozva s tisztán
mélyül a gyökerem – kész a „bakancslistám”:
Tövemre bárki lép, megtart a szivárvány.
Koronás kútfőkön túl – az Égi Bárány!
Legutóbbi módosítás: 2015.05.06. @ 13:58 :: Pásztor Attila - Atyla
