Hónap: 2009 július

  Valami dobol testemen, szótlan játékot játszik velem. Nem enged, rám tapad, csüng rajtam, mint hajnal karcos ágain a vöröslő nap. Eltakar, betemet, reccsen bábjában a csend, kiszakad belőle az álom, súlytalan lebeg, bontatlan szárnyakon. Rendet rak, szétpakol, helyet keres [… Tovább]

…csak járunk tétován, csak megyünk valami úton, valahová…   Magadhoz hívtál, hogy te beszélj,s én szavak nélkül hallgassalak,nálad talán ez apró szeszély,hisz hitted, én vagyok az az alak,aki hallgat és elhisz és nem vitázik,mert a varázskörödbe vontál,s még ha a [… Tovább]

  Ma egy szó száz színnel felér, vakságomba halni vágyom, máskor meg nincsenek szavak vagy csupán elmém válogat és meg sem hallom azt, mi nem nekem való. Most jó a tapogató sötét, ilyenkor más az illat is. A fej megállás [… Tovább]

Tüzesen süt le a nyári nap sugára Fejéregyházára, odébb Segesvárra. Fölösleges Napnak sütnie ily nagyon, nem nyárörömnek, itt gyásznak helye vagyon. Kukoricalevél, mint lándzsa, szúr és vág, terített le Költ?t itt rút lándzsa is már. Nagyszalontán ifjú felesége várta, és [… Tovább]

Hull   előbb-utóbb   utolsó csepp  a  pohárba   csordul hát   tartalma  át  a  peremen és  már  tarajló hullámokban bukik   a   gáton   keresztül harapódzik el mindjobban megy túl nyakló nélkül minden határon lesz így egyre inkább tele   vele a  világ ám ez [… Tovább]

    Magyar vagyok.    Magyarul írok, olvasok,    beszélek, gondolkodok.     Hangokat    legfeljebb    álmaimban hallok.     A jelnyelvtanfolyamon    artikulálva,    vagyis szájról olvasást    felkínálva próbáltam    érzékeltetni hallgatóimmal    ezt a csendet.    Gondoltam,    az értelem majd    elvégzi dolgát.    Az arcokra rögz?dött,    nem oldódó hökkenés    azonban [… Tovább]

Ezen írás Balatonszemesen született, feladott feladat volt, írjunk egy anya-verset, aktuális volt mégis, s eleredt a tollam, hiszen ismételten messzebb kerültünk egymástól édesanyámmal, s nem egyszer gondoltam múltamra… ? reá, amíg egyszer fel nem hívott sírva, hogy hiányzom. sszes eddigi [… Tovább]

???                     ? Mit ér a könyv, ha nincs ki olvasson?Mit ér az ember, ha nincsen titok?Miért kell, hogy a festmény hasson?És ha nem, hát miért repül reá szitok? Miért akarunk mindenre választ?Mit ér a válasz, ha megkaptuk?A relativitás minket [… Tovább]

(Széparc poétikám)   új szellemek hallgatóznak szótáncra még álmot járnak médiában sajtóban a világ hamarosan megszólal új ember virágdalaival   széttört hazugság váza er?szak ágya absztrakt festmény- világok hazája elmúlik jön a lélekforradalma   ugye nem hitted gyilkos lepelben megátkozott [… Tovább]

Sarkára állt a világ: rendet akar.S én engedem hagy kutassa átaz életnek kérgesült zugát.Találjon embert végre bennem.Marokra fogott tegnapokszorongnak nyirkos kezemben.Kimondani sürget búcsúszótApám, kit rég eltemettem.Szüntelen görcsökkel üljükaz elválás végtelen torát,én az élet vizét iszom –? a halál híg borát.De [… Tovább]

Életkorommal járó téma-a lányok. A LOVE-vagy, ahogyan magunk között mondjuk: ,,LÃ?Å¡V”. És a mai lányok… szerintem ez a vers elárul róluk sok mindent. És utána jön a legyünk barátok Esti smsek: gy?lölöm.Dóri pittyeg rám.A billenty?n kattog a m?köröm,Hogy szakítsunk, mert [… Tovább]

Dalí festménye ihlette versemet… Éj falának ütközött a szétfolyó id?Csillagok közé tapadt – a múltja már jöv?Onnan ejti perceit reánk a pillanat –Nem fogy el sosem, csupán az életünk apad

      Holnap már téged is elengedlek,  mert nyakamon a tavalyi gólya. Repülne, de eltörött a szárnya, más madarak régen Afrikába, és ő csak itt, mint pajta foglya, egy nyári kép félholt etalonja. Ha meggyógyul, úgyis elrepül, ösztönét nem [… Tovább]

  Számláló Egy – napkelet, napszállat: csak egyre megy. Kett? – vad vihart sz?lhet egy szell?. Három – nem kapom, nem kérem: várom. Négy – máskor majd szólj, miel?tt mégy! Öt – bontsad lelkem fölött a tet?t! Hat – nem [… Tovább]