Horváth István : REMÉNY

 

beszélhetek

a jólneveltség okán

viseled tőröd amit mondok

ajtóm tárva-nyitva

együgyű hiábavalóság

a huzat

s idegen illatok keverednek

 

a lépések megtört ritmusa

– a világ dolgai –

felettünk néha összenéznek

fájdalmas tehetetlenség

 

bár néha törik szakad

fakad a seb

ne hagyd magad

ne hidd hogy ennyi a minden

ne hagyd hogy mindenre

csak egy rím legyen

 

mint ahogy egy

tágra nyílt szemű kisgyerek

beleborzong s remeg –

a ház az ablak az ajtó

a kilincsben az egykori

kezek melege

egész mindenséged

várja érintésed

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.