Nap: 2009.07.25.

  Össze vagyok zavarodva, mint az avar a homokba’, szemöldököm öldöklése közben gondolgondozóba’ senyvedek, visszatér? artériában a vér, balta zár el, kicseppen? könnyem könnyebb a vártnál, épp hogy épen ér kezes lábasomra, koppan és a visszhang, csendesül el, pang…   [… Tovább]

    érzed a lépcs?k hidegek réseit fogod válladon a falak súlyát látod a piros szekrények lomha hullámzását s a kezedbe fogod a kilincset amikor ajtó sincs sehol… – kezedben ott a kulcs – csend lett elnémult a reggeli misére [… Tovább]

Szakadék szélén pengeél f?szál élesre metszi a h?s leveg?t. A katlan mélyén szenderg? város ködpólyába bugyolált csecsem?, ha fölsírna sem hallanék hangja ide, hol sziklakatonák közt menetel? rabnép az erd?, de fohászkodva szabadságáért a fényre feln?, fekete felh?k takarta nap [… Tovább]

    Vasút mentén, füstös    utcában kis kocsma,    éghet keresztanyám    kezében a munka!     Tikkasztó h?ségben    a torkok szárazak,    telnek egyre-másra,    s ürülnek poharak.     Olykor magával visz    keresztapám, Jancsi.    Pohárleszedésért    málna jár vagy Bambi.

“…pilleszárnyon röppenve pirkad a hajnal, s a nap már el is köszön.” Megannyi küzdelem a lét,pedig van még virág… apró öröm,pilleszárnyon röppenvepirkad a hajnal, s a nap már el is köszön.      De…      ugye, ha borzasztó távol vagy is,      nem felejted [… Tovább]

  Tenyered nyújtod, ismét kérsz. Csak most az egyszer, utoljára, ígéred, ahogy már annyiszor, hamisan. Mi kell még? Feladtam az álmaim, neked nem értek sokat, adtam az éveim, kevés volt az is, most kedves dolgaim kéred, gürcölt órák gyermekeit, kapok [… Tovább]

Esténként kihunynak a terekmegtérnek mind a vonalakbegyógyul lassan az id?a parton a kavicsok alattkell még valami odaátramire a felejtés folyójárafelzúgnak a kabócák szirénáiaz ablakból látni a Dunáratenyérnyi horzsolása bokrokon a málnaködbe ragad az apróbojtorján ismár érik nemsokáraa szivárvány a szemedbentáguló [… Tovább]

Láz és fájdalom voltam, keblemen melengettem tífuszt és pestist. Takaróknak mélyén rejtve kínlódtak, kínoztam az embert reggel, délben, est’ is.

Mindig elb?völ ez a csodás égi tünemény! Nézem az alkonyon át, hogy a fény a hegyekbe menekszikVéres a teste – a lelke ezer hegen át vele sebzikÚjra-meg újra az éjszaka ?zi – tapossa dühödtenMígnem a csillagok átveszik égi helyét a [… Tovább]

    Nincs levelem, csupasz így ez a láda, csekkek várnak csak  feladásra. Volt zivatar, de a Népszava száraz. Hallom, a boltos újra beáraz. Kattog a gép, ami gyorstüzelő, fegyver a szám, ami nő. Drágul a tej, kenyerem felezem, korgó [… Tovább]

*     Széttörted magányom. Nyugodt, méla létem viharral bontottad. Nem fékezett mi illik, mit szabad. Szorítottál, lélektépkedő, irigy szavak ne ragadjanak. Átitattál, s nem bánom, tenyeremen csillag-markolt heg örökre megmarad.  

  Hisz voltam boldog én is, minek panaszkodjam? Háromszáztizennyolc napig – mi tíz szép hónap, negyvenöt jó hét – nagyon boldog voltam: váratlan nyert lét, mit Lalagét?l kaptam. Miért is panaszkodjam? Tíz hónapig volt mindenem: hetente többször még „csiripogit” is [… Tovább]

  Most hozzám jönnek koldulni. Szavak, sajátjaim. T?lem, bel?lem kérnek. Fényt, meg a sötétet. Az estét nevében egybemosó világít feny?m hegyén. Íves dombjára sugarak kéret?dznek, szentjános-bogárt, esz zöld irigység.   Milyen szép vagy! Így messze is. Kitakarom kezemr?l a tegnapel?tti [… Tovább]