Esténként kihunynak a terek
megtérnek mind a vonalak
begyógyul lassan az id?
a parton a kavicsok alatt
kell még valami odaátra
mire a felejtés folyójára
felzúgnak a kabócák szirénái
az ablakból látni a Dunára
tenyérnyi horzsolás
a bokrokon a málna
ködbe ragad az apróbojtorján is
már érik nemsokára
a szivárvány a szemedben
táguló jupiterlámpa
repedt kagylóhéj feszül
az újraszült anyákra
vibráló folytonosság
a tépett pupillákra
nagybeteg pitypangok
hófehér pongyolája
görögdinnye, fekete könnye
hull csak hull a tálba
napsütötte sebhez ér
hámlik a platán válla
újabb réteget hasít
nem sz?n? hiánya
