Pakulár Erika Szerző
Vezetéknév
Pakulár
Keresztnév
Erika
11 év 6 komment

Fekélyes, gyulladt, korai kelések,
gombmintás, gy?rött párnaarc,
hajnali mellékhelyiségben már nem zavar
tüd?fekete varjúkrákogás.
Vekkerre aprópénz csörög. Ötdekás.
Galambok szürkülnek a téren,
rongyos kiflire tejet hajt, siet,
a kiskanál,
menetrend szerinti Volánbusz
volt talán, amin együtt utaztunk
utoljára.
Már reggel gyanúsan szúrt a szíved tája,
az óramutató járásával egyez? –
légkondi nem volt, maradt a legyez?
Sürgettem volna a sof?rt,
de nem akartad, csak egy kis leveg?t
engedtél be az ablakon, hiába –
nyomta a hátad els?sök hátizsákja
Szorosan álltunk, izzott a b?rfogantyú,
és petyhüdt volt az üléseknek arca,
megszokott mozdulat zsebedet kutatta,
gyújtottál volna rá megint –
De nem volt ül?hely, és a tömegben
elszabadult csomagunkról a spárga,
akkor vettem észre, arcod milyen sárga
A fékezésnél a paradicsom hátra
gurult az ülés alá, sok tojás összetört,
a hús leve csorgott a cseresznyére
A könyvb?l felnézett Jehova tanúja,
akkor éreztem, többé sehova, soha
Újságpapírba tekert csokorban
hervadtak pipacsok, csadorban
álltak sorban asszonyok
kenyérre margarin dülledt
szemekkel gyertyára várt a torta,
az öltönyt a tisztítóba
kilencre vittük volna
A nyakkend?det is le kellett venni,
nem tudtam helyetted mégse lélegezni
Nem néztem oda, nem voltam bátor,
csak gy?rögettem, fogtam a kabátom-
Az ajtóig lökött a mögöttünk álló,
id?ben jelezte: van leszálló.

11 év 15 komment

A barna berakáson
molylepke sziluettje,
tükörben szúrós m?virág.
Portest? polcról figyelnek,
birsalmaarcú rongybabák.
Ablakon csipkés papírfoszlány,
egy vitrinbe zárt gipszoroszlán,
sarokban lerágott csontfogas.
Szúette szekrényben a ruhák,
régen elporladt nagymamák.
Lilák. Akár a mosolyszagú levendulák.

11 év 9 komment

A számzáras aktatáska kódját eldobom,
mi a valószín?sége,
hogy megtörik a viaszpecsét, lekopogom
az asztalon, babonás morzéját a szívnek.
Gyufaszáltördel? ujjaim nem t?rik
a skatulyát, lám a por is felkelt
a laminált padlóról, hiába sz?rik
berendezések, táncol a fényben.
Gerincem abakuszára f?zöm a napokat
üres mészgolyókból,
avas szél keveri a ráncos, zsíros lapokat
a leosztott kis Káoszban,
egyre elveszettebben
a nagy Rend
igénye épül bennem
a teljes sort kirakni.
Krizantém illata fehér,
abban minden szín benne van –
mikor a csont a földbe ér.
Az elvetett implantátumot
befogadja-e az isteni emlékezet?
A zuhanó árnyék mindig felfelé
nyúl,vagy eltaszítja a röghöz kötött kezet,
s maradok az, ami
vagyok, beteges, kényszeres,
nem visszaváltható, de visszaes? –
Cigarettám aktívszenes,
parazsa vérrel ég a számra,
a parkban föntr?l gesztenye
koppint, rokkant nyakcsigolyámra
permanens negációt.

11 év 20 komment

Esténként kihunynak a terek
megtérnek mind a vonalak
begyógyul lassan az id?
a parton a kavicsok alatt
kell még valami odaátra
mire a felejtés folyójára
felzúgnak a kabócák szirénái
az ablakból látni a Dunára
tenyérnyi horzsolás
a bokrokon a málna
ködbe ragad az apróbojtorján is
már érik nemsokára
a szivárvány a szemedben
táguló jupiterlámpa
repedt kagylóhéj feszül
az újraszült anyákra
vibráló folytonosság
a tépett pupillákra
nagybeteg pitypangok
hófehér pongyolája
görögdinnye, fekete könnye
hull csak hull a tálba
napsütötte sebhez ér
hámlik a platán válla
újabb réteget hasít
nem sz?n? hiánya

11 év 18 komment

Álmos nyugágyban délután
a szakadt kárpiton
jóllakott Buddhák sóvárognak
elmaradt katarzis után

 

Tányér szélén olvad a zaj
zsírcseppek úsznak a mosogatóban
hirtelen csend a rádióban
zárlatot kap régi dugalj

Pillanatnyi üzemzavar
pletyka/ kávé/ kotyogás
szigorú szacharint
üres feketébe kavar

 

Szürke köt?t?ujjak csapnak fejére
gubancos ezüstfonalnak
hullámzó hintaszékben csipke-
hétf?t horgolnak a vasárnap helyére

11 év 11 komment

Gyorsbüfé babkávé-szemében
f?zelék feltétel nélkül,
szalonnás teflonba szédül
vakító tükörtojás.
Gázlapon kékül a rózsa,
sercen az egyperces Örkény
alatt a m?köröm.

 

Mi van, ha megtöröm
fényét a sugárnak,
nem fedezi az SZTK-keret
a retinán hunyorgó rövidlátást.

 

Elnyom a spenót egy segélykiáltást
zöldcsütörtökön. Cs?cserélt
hengerkoporsó fedele nyílik.
Közel a Feltámadás.

 

Az önkéntes véradás
Vöröskeresztje zarándokutat szervez
önmagunkhoz..
Márványlábon forgó, hibernált
üvegtemplomokban
mozgólépcs?k rabjai,
remélnek árzuhanást.
Éljük az els? csapást,
böjti szelek fújnak a divatba.
Vállfára feszül a válság.

 

Teljesül három kívánság,
Pinokkiók arcán
frissen plasztikázott hazugág,
Isten sem faraghatna szebbet.

 

Ízfokozótól színesebbet
álmodik a zacskós leves.
Filterbe épül az aroma,
kátrányt szül a szorongás
füstíz? csókok helyén.

 

Dupla eszpresszó habfején
kötelez? fogyasztás,
a csésze peremén
félig lepattant
aranyszél,
NOT FOR SALE
két zsák boldogság-
Genetikailag örökletes
hajlam: a nem elég.

 

Papírzacskó rostjai szakadnak,
virága nyílik bimbózó Xanaxnak-
Hamis tavasz, rózsaszín receptre,
átmeneti nyugalom.

 

11 év 6 komment

Sötét nesz-káfé surran
forró víz alá
merülök aludni kéne
veszek mély lélegzetet
a pattogós cukorból
a kristályt csilláron
rúgom a leped?t
mezítláb szívom
tejét a zacskónak
a csónak-pizsama léket kapott
a csapot sem zárom el
zenél a csöpög
és lapoz könyvembe
a csönd nyomja a hátam
vágyam lassan érintem
magamhoz bejáratos vagyok
hagyok üzenetet a rögzít?mön
borítok festékre vásznat
s a fátylat párnára
hajtogatom a sok orig
ami most jól jön
megsimogatom az éjjeli
lámpa fejét
jó éjt
szakát

 

 

11 év 3 komment

Három emelet pasztellfagylalt
aszfalttölcsérbe alvadt
szekérderéknyi gyerekzsivaj
egy sor sárga a zöldben
olvadt a nyárba
visszeres kék slagok
pity-pangása
faszárnyú lepkecsattogás
csak suttogás a matiné után
kezemben izzadt mozi-jegyben
jártak a seregélyek
a cseresznyefán kerepl?
színes autók pörögtek bogárháton
virágos otthon nylon-ka szál(l)t
a Silan-szagú szélben
a pékség fel?l a por-
cukorral teli vaníliát sodort
kiflire ettük a holdat a tejfölös lángost
a vánkost csatázni hívtuk a telefonhoz
Sandokant ragasztottunk a h?t?re is
jutott leeresztett görögdinnye
levet eresztett vietnami papucs-
ra puncs a csokoládé tetejére
tojásfehérre habmadár
voltál-e már pincemélyen
pálinkásbutykos szutykos cefréjében
üvegnyaló-kába belecsókolta
bennem a gyermek
már régen
lereszelte orrát
a hóembernek
már nem hevernek
törött búgócsigák
ha vernek árnyékot
dióra bútorok
a faktorok is egyre n?nek
naptejemben
a piros betonlabdát
levennem nem sikerült
a kerítésr?l
s a körítésr?l
egyre többet tudok
a lényeg
nem az ízbe
gy?lik a csomó
a tejbegrízbe
a pöttyös könyvbe
nincs szamárfül-
be leánynak való hiány
nincsen nyár és nincsen szünet
csak a tünet csak a tünet

11 év 7 komment

A bal csukló felett
leheletnyi forradás,
önkéselt megtagadás
szimbóluma,
mint gyermekrajzokon
fészekb?l kiváló kör-kereszt,
belekarcol, burkot repeszt,
a függ?leges
formákba kúszó repedés,
vízszintes kiterjedés.
Körmeim áznak a lakkban,
mondd, mégis hány alakban
tárul elém a forma,
a logikai készlet
kis lyukas lapjai,
elgurult színes négyzetek
szögbe zárt m?anyag
megfelelési kényszerek,
miért vesznek el a részletek
a sötétben elakadásjelz? háromszög,
foszforeszkáló Isten-szem –
Emlékszem,
a tapintható mögötti részre,
a testetlenül is ép egészre,
mégis az anyag és a forma
rendszerének lettem a foglya,
a vonalak, körök, szögek
leképezések, új hegek,
kúpok, palástok, hengerek,
messzir?l minden oly kerek,
mint égig ér?, csecsem?csörg?
héjában zörg? borsószemek.

11 év 13 komment

Nyers b?rrel bevont bordásfalamon
cimbalmozó ujjaid
nyomán kötelez? haladási irány
balra erek koszorújában megbújó
meszes b?vészdobozból el?varázsolt
infark-tusa vonz mint bulémiást a h?t?mágnes
tejsavban fuldokló rostok mikroszakadása
épít izmaimra emlékeztet?t
csalánkorbácsból merít er?t mazochista ízület
Ámor nev? kopott céllöv? hátsófali-újságra
nyilazta kétpálcikás szentképedet
?rzik léptedet zúzott epekövek
torkomban a gangon el?hívott
negatívod az ultrahangon id?z
szabálytalanul el?z anyajegy szélén
elvakart melanoma mit tegyek
nem tudok leszokni róla sem
elmerülni a zenben amíg
szalagkorlát vagy a szememben
amit most végleg áttörök

Pakulár Erika Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.