Fekélyes, gyulladt, korai kelések, gombmintás, gy?rött párnaarc, hajnali mellékhelyiségben már nem zavar tüd?fekete varjúkrákogás. Vekkerre aprópénz csörög. Ötdekás. Galambok szürkülnek a téren, rongyos kiflire tejet hajt, siet, a kiskanál, menetrend szerinti Volánbusz volt talán, amin együtt utaztunk utoljára. Már reggel gyanúsan szúrt a szíved tája, az óramutató járásával egyez? – légkondi nem volt, maradt a legyez? Sürgettem volna a sof?rt, de nem akartad, csak egy kis leveg?t engedtél be az ablakon, hiába – nyomta a hátad els?sök hátizsákja Szorosan álltunk, izzott a b?rfogantyú, és petyhüdt volt az üléseknek arca, megszokott mozdulat zsebedet kutatta, gyújtottál volna rá megint – De nem volt ül?hely, és a tömegben elszabadult csomagunkról a spárga, akkor vettem észre, arcod milyen sárga A fékezésnél a paradicsom hátra gurult az ülés alá, sok tojás összetört, a hús leve csorgott a cseresznyére A könyvb?l felnézett Jehova tanúja, akkor éreztem, többé sehova, soha Újságpapírba tekert csokorban hervadtak pipacsok, csadorban álltak sorban asszonyok kenyérre margarin dülledt szemekkel gyertyára várt a torta, az öltönyt a tisztítóba kilencre vittük volna A nyakkend?det is le kellett venni, nem tudtam helyetted mégse lélegezni Nem néztem oda, nem voltam bátor, csak gy?rögettem, fogtam a kabátom- Az ajtóig lökött a mögöttünk álló, id?ben jelezte: van leszálló.