Pakulár Erika : Van leszálló

Fekélyes, gyulladt, korai kelések,
gombmintás, gy?rött párnaarc,
hajnali mellékhelyiségben már nem zavar
tüd?fekete varjúkrákogás.
Vekkerre aprópénz csörög. Ötdekás.
Galambok szürkülnek a téren,
rongyos kiflire tejet hajt, siet,
a kiskanál,
menetrend szerinti Volánbusz
volt talán, amin együtt utaztunk
utoljára.
Már reggel gyanúsan szúrt a szíved tája,
az óramutató járásával egyez? –
légkondi nem volt, maradt a legyez?
Sürgettem volna a sof?rt,
de nem akartad, csak egy kis leveg?t
engedtél be az ablakon, hiába –
nyomta a hátad els?sök hátizsákja
Szorosan álltunk, izzott a b?rfogantyú,
és petyhüdt volt az üléseknek arca,
megszokott mozdulat zsebedet kutatta,
gyújtottál volna rá megint –
De nem volt ül?hely, és a tömegben
elszabadult csomagunkról a spárga,
akkor vettem észre, arcod milyen sárga
A fékezésnél a paradicsom hátra
gurult az ülés alá, sok tojás összetört,
a hús leve csorgott a cseresznyére
A könyvb?l felnézett Jehova tanúja,
akkor éreztem, többé sehova, soha
Újságpapírba tekert csokorban
hervadtak pipacsok, csadorban
álltak sorban asszonyok
kenyérre margarin dülledt
szemekkel gyertyára várt a torta,
az öltönyt a tisztítóba
kilencre vittük volna
A nyakkend?det is le kellett venni,
nem tudtam helyetted mégse lélegezni
Nem néztem oda, nem voltam bátor,
csak gy?rögettem, fogtam a kabátom-
Az ajtóig lökött a mögöttünk álló,
id?ben jelezte: van leszálló.

Legutóbbi módosítás: 2009.09.08. @ 04:53 :: Pakulár Erika

Szerző Pakulár Erika 16 Írás
Körzővel kimért, krétapontosan szabályos én nem vagyok. Számban visszafelé peregnek kenyérmorzsa mondatok, s az ostya sem olvad.