Egyéb

Lopott óra

Auguste Rodin: La Danaide (1889)         Gyönyörködve nézlek, Kedvesem… Csak még pár perc, követlek a kertbe. Mosolygok, hisz tudom, csodálatos lesz az együttlétünk, mint mindig. És felejthetetlen. Látod, már itt is vagyok… Tekintetünk találkozik, és szemeimben máris [… Tovább]

Vers

Csalódás

Amikor annyira odavoltam érted Nem is vettem észre hogy mosolyodban A “Similis simili gaudet” Igazságát keresem   De kár volt úgy odalennem érted Későn vettem észre hogy mosolyodban Hasonló génminták örömét Hiába keresem    

Mese

Téli kép

  Csupa fehér, csupa gömb, puha dunna, havas föld.   Háztetőkön csillagfényű friss zúzmara, szűzlány képű.   Száz szánkóval ezer láb hóban topog menne már,   le a hegyről… Versenyt siklik fiú, leány, torkuk visít.   Röppen, koppan fagyanyó, hópaplan [… Tovább]

Vers

1988

    Halottak az országutakon, a friss mezőkön, a jószagú kertekben büdös, foszlott húsú halottak az utcán, a városban, mindenhol.   Kergesd el a nyomorult agyú rémeket a vacak, egymást-érő házak körül!   Szüljetek szelíd, szép Gyermekeket A virágok közé [… Tovább]

Vers

KI VAGY TE?

Egy régmúlt másvilág Ki vagy te?  aki vártál rám áhítatos mozdulat békés színeivel szemérmes, szelíd vágyak dallamával otthonillatú hajam tövéig körülöleltél. Ki vagy te? aki magadhoz csábítottad hűségem, óceáncsobbanássá szívem dobbanását – mint habzó boldogság úgy csordult az élet veled. Ki [… Tovább]

Vers

Az

          Az örvényt Pascalnak, a mesterséges paradicsomot Baudelaire-nek ajánlom, én még keresem a magamét; valamikor n?kben véltem föllelni efféle veszélyeket, de aztán kiderült, csak a tenyészid?szak érzékcsalódásai voltak – ezért újabb veszély után néztem; most a végtelen élet hosszabb változatát, [… Tovább]

Kisregény

A Szinájban 4-5.

*       4.   Az uszoda bejárata előtt két MP–s állt és minden belépőt végigvegzált. Mi sem voltunk kivételek persze. – Mi a francot játszanak ezek? – jegyeztem meg Ariknak. – Rend a lelke mindennek, nem? Na meg [… Tovább]

Vers

Duruzsolok még néki

Kicsit pixeles lett a táj. Letörlöm a kis ceilonokat. C-dúrral hozom el? Reménytelen romantikusságomat.   Tarkómon koppan egy dió. A varjak dobálják a barna fákról. Megcirógat utoljára az ?szkeleti szell?.   Behunytad eközben szemeid?                   Lassan csukd be pillád, [… Tovább]

Vers

Csak ?k hagynak el

Parizerszín? ég,   rátelepszik a szívedre.   Lomhán és lázasan,   mintha ez volna utadnak vége.   Közben egyre keskenyebb körök   egy mindenhol rád nyíló határon,   mint a szorongás csúcsrajáratott dinamói,   tudatod poklában szándéktalanul forognak.   És már foszlik a szádban az angyalgyökér,   ahogy dolgozol magaddal gyönyörtelen.   Fel sem éred, hogy valami idegen évszak  jószándékod maradékából kivet.   Miközben egyre élesebb érzékeid  magaddal csomóznak össze.  Mert hiába tart ez a nyúlékony keret,  halottaid, csak ?k hagynak el.  

Humor

Karácsonyi lista

*     Késő este volt, mire az asszony ágyba került. Férje, unott arccal valami akciófilmet nézett, közben dohányzott. — Megkértelek már, hogy ne dohányozz az ágyban! — dohogott a nő. A férfi elnyomta a csikket, az éjjeliszekrényre tette a [… Tovább]