Zerza Béla Zoltán : Csak ?k hagynak el

Parizerszín? ég,  
rátelepszik a szívedre.  
Lomhán és lázasan,  
mintha ez volna utadnak vége.  
Közben egyre keskenyebb körök  
egy mindenhol rád nyíló határon,  
mint a szorongás csúcsrajáratott dinamói,  
tudatod poklában szándéktalanul forognak.  

És már foszlik a szádban az angyalgyökér,  
ahogy dolgozol magaddal gyönyörtelen.  
Fel sem éred, hogy valami idegen évszak 
jószándékod maradékából kivet.  
Miközben egyre élesebb érzékeid 
magaddal csomóznak össze. 
Mert hiába tart ez a nyúlékony keret, 
halottaid, csak ?k hagynak el.  

Legutóbb szerkesztette - Zerza Béla Zoltán
Szerző Zerza Béla Zoltán 0 Írás
halállal lakol aki a hatodikon lakik