Nap: 2009.09.11.

a horizonton kövér halak úszkálnak komótosan egy kerti asztalra öreg óra támaszkodik számlapja mint a méz lassan csorog le és aritmiásan ütemezi a rövidülő időt   egy horgász csípőjén hintázik a szél szőke fürtjei tetovált rózsára omlanak zsinórján a mélyhorog [… Tovább]

Payer Imre ââ?¬â?? Passz cím? versére sajátos válaszul. Készült Turczi István vezette Ã?rásm?vészeti szemináriumon, 2009. júliusában, Balatonszemesen.     “Hogyan lehet jóvá tenni a rosszat?” Saját vérrel festeni a járdán? Vagy netán falhoz szögelni az ujjad? Fájdalmamban rejlik a tudásom. [… Tovább]

    Gyermekvilágnyi menedékem,    szeretetem koronás királyn?je,    bánatok gyötörte arcú, sorsom    a Mindenségbe szabadító láng:    örök tartozásomért cserébe, aj, de    el?zném szívedt?l a halált!     Anyám, életem, drága szép Napom,    mennyit szenvedtél! Értem kínokon át    vonszoltad mindent-átérz? szívedet.    Apám meghalt, jaj, [… Tovább]

Beszívott lélegzeted része egy parányi oxigén vagyok. Tested ereiben keringek, éltet? leveg?t adok.   Ha nem érzed fojtogat, hosszú hiánya gyilkos. Sóhajok sora ébren tart, álmatlanság kínoz.   Ha visszatartod, súlya nehéz nyomasztó lesz léte. Engedj ki, majd szívj be [… Tovább]

                                                                                         Ez a torony nem az a (7) Torony!                                                              Elébb a tornyot, a szélből emeltet                                                            valamennyi tisztázatlan termed                                                            a pókhálót a bolthajtások sarkaiba                                                            sosem gyúlt mécs füstjét a falakra                                                            hiányzó fegyverek derengő helyét                                                            a [… Tovább]

8       Ádámok! Évák! Valakink valakije biztosan gyilkos,   mert   a torony ledőlt, s mi apránként feledjük gyarlóságaink.   Gyertyák fényébe burkolóznunk nem szabad! Mondjunk egy imát,   mert   biztosan gyilkos valakink valakije, Ádámok, Évák.   [… Tovább]

  Megomlott, megromlott id?ben ugyan, miféle életet éljek? Romoljak meg végleg? Romoljak, omoljak szerteszéjjel?   Hol a múlt? Egy öreg – akár magam, ha lennék – a kis kápolna el?tt (mir?l már írtam rég), aki fémdobozok gy?jtéséb?l él, hajnalrészegen motyogja: [… Tovább]