dudás sándor : Anyámhoz

    Gyermekvilágnyi menedékem,
    szeretetem koronás királyn?je,
    bánatok gyötörte arcú, sorsom
    a Mindenségbe szabadító láng:
    örök tartozásomért cserébe, aj, de
    el?zném szívedt?l a halált!

    Anyám, életem, drága szép Napom,
    mennyit szenvedtél! Értem kínokon át
    vonszoltad mindent-átérz? szívedet.
    Apám meghalt, jaj, nagyon korán,
    magad maradtál, küszködtél értem, szádtól
    vonva meg minden harapást.

    A megszenvedett teremtés hitével
    mesék varázsát b?völted csöndzárta
    magányomra: láthassam Tündér Ilonát,
    hangok világáról tudjak legalább –
    Nem fájhatnak megalázások, elégette
    lelkedb?l táplált lobogás!

    Ha bántottak, késsé változtál
    értem; honnan törékeny testedben
    a harag ereje? Makacs voltam, rossz –
    Te vétkeimmel is szerettél. Ha beteg
    voltam, ég? szemekkel virrasztottál,
    gyógyul-e lázban ég? testem?

    Messze kerültem T?led, üres
    éjszakáknak könyörögtél akkor: mondják
    meg, miért élsz a földön? A kín késeit
    forgattad szívedben, pedig tudhatnád,
    Anyám, a kegyetlen id? üldöz bennünket,
    dobogó pecsétje lángol bordánk alatt!

    Fenyvesek suhognak lelkedben, mikor
    a várakozás csalán-ruháját öltöd
    magadra: haza vársz. Haza vársz, Anyám,
    hogy a Neked szánt, csokorba sem kötött,
    a java-elszórt virágokat örömbe
    lobbanó szemekkel megköszönd.

Legutóbbi módosítás: 2009.09.11. @ 17:47 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.